|
Őszi esők jönnek
Őszi esők jönnek, fölsíró szelek,
Dérré lesz a harmat az avar felett.
Aztán sűrű csend lesz, öregnek való,
Csend simul a csendhez, s hullni kezd a hó.
Egy vonalzó, egy körző, egy ceruza. Az egyszerű, fémből készült cégér beszédesen vall arról az aprócska, csöndes ház bejáratánál, hogy itt egy mérnökember lakik.
– Csak voltam – mosolyog Füle Lajos Ybl-díjas tervezőmérnök, akit ma inkább mint költőt, és hívő embert ismernek és tisztelnek szűkebb környezetében, Vásárosnaményban. – Cegléden nőttem fel, ahonnan érettségi után a Műszaki Egyetemre kerültem. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben helyezkedtem el, s onnan is mentem nyugdíjba 1985-ben.
Lajos bácsi a VÁTI-ban töltött évtizedek alatt városokat, bányász-lakótelepeket tervezett kis kollektívájával együtt.
– Hálás vagyok az Istennek, hogy szép feladatokat adott, és hogy kiváló kollégákkal dolgozhattam. 1963-ban eljutottam Kubába, a Nemzetközi Építőművész Szövetség kongresszusára, ahol az egyik legkedvesebb munkám, a tiszaújvárosi rendezési terv első változata képviselte Magyarországot.
Látni Kubát, végigjárni Hemingway házát – ajándékok az életben. Lajos bácsi szerint Isten ajándékai.
– Igazán a 20. évemben kerültem közel Istenhez. Megértettem, hogy a hit az egyetlen út, ami boldogságot adhat. Feleségem, Zele Judit hasonló szellemben gondolkodott. Három gyermeket neveltünk fel.
A tervezőmérnök már iskolás korában barátságot kötött a versírással. Később, mikor élő hitre jutott az írás feladat lett számára.
– Költészetem evangéliumi színezetű, ezért első kötetem csak 1989-ben jelenhetett meg. Jelenleg már a 14. könyvem készül. Ami nagy tisztesség, hogy az én verseim is ott vannak a Magyar Református Énekeskönyvben, amit az egész világon ismernek. A verseimhez magam írtam a dallamot is, pedig sosem tanultam zenét.
A 81 éves Füle Lajos gazdag életébe még ennél is több fért. A természet lelkes csodálójaként számos képet készített préselt virágokból, kukoricacsuhéból, melyek A természet akvarelljei címmel kerültek több alkalommal is közönség elé.
– Amikor 70 éves lettem feleségemmel úgy döntöttünk, elérkezett rá az idő, hogy otthagyjuk a fővárost. A fiaink ugyan Budapesten laknak, s kértek is, hogy maradjunk a közelükben. Mi mégis úgy döntöttünk, hogy Vásárosnaményban telepedünk le – lányunk ugyanis ide jött férjhez. Két évvel később feleségemet magához szólította az Úr és én megnyugodtam akaratában. Naponta találkozom a lányomékkal, s gyakran megfordulnak nálam vendégek. Rengeteg a meghívásom – legutóbb Hajdúböszörményben voltam, azelőtt Berekfürdőn. Hívnak mint költőt, mint hívő embert, néha Bibliával a kezemben igét is hirdetek. Egyedül élek, de nem magányosan. Szeretem az Úr Jézust, aki nem hagy el soha…
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Alapítványok
Helyilap
Intézmények
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Új Magyarország Fejlesztési Terv - ÚMFT
Választókerület(ek)
|
|
