English version
Adózás, helyi adók

Befektetés

Beruházás

Cégek, vállalkozások hírei

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Egyházak

Életmód

Érdekességek

Események

EU információk

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gazdasági hírek

Gazdaságpolitika

Gyermek és ifjúsági ügyek

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Információ

Ingatlan

Innen-onnan

Interjú

Internet / multimédia

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Karrier

Katasztrófavédelem

Kiállítások, konferenciák

Kistelepülések

Kistérségek

Koncert

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közhivatalok

Közlekedés

Közműépítés

Kulturális programok

Labdarúgás

MIÉP

MSZP

Oktatás

Pályázatok

Pénzügyek

Politika, közélet

Portré

Regionális programok

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Szabadidő

Szakrendelések

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

T-Kisebbségek

Törvény, rendelet, szabályozás

Tűzijáték

Ünnepségek

Vízszolgáltatás


Máriapócs, a zarándokhely

A keresztény világ előtt jól ismert a leghíresebb magyar búcsújáró hely, Máriapócs. A település neve 1696-ban vált ismertté. 


A török fogságból való szabadulásakor Csigri László máriapócsi bíró fogadalmat tett, hogy Mária-képet készíttet, s azt a település kis fatemplomában helyezteti el. A fogadalmi képet Papp István festette 6 magyar forintért. A pénzt a bíró nem tudta kifizetni, ezért azt Hurta Lőrinc megvette és a templomnak ajándékozta. Vélhetően ő íratta a kép aljára orosz nyelven a következő szöveget: ,,Én, Isten szolgája állíttattam fel a képet vétkeim bocsánatára.”


Még abban az évben – 1696-ban – november 4-én vasárnap Eőry Mihály földmíves szentmise közben észrevette, hogy a képen az Isten Anyja mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A csodálatos jelenség két hétig szünet nélkül, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-áig tartott. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor megfagyott, de Mária könnyei ekkor is  hullottak.


Az esetnek hamar híre ment, s Eleonóra császárné biztatására I. Lipót császár a képet Bécsbe vitette. (Ma is ott látható a Szent István-dóm jobb oldali első mellékoltárán.) Bár a pócsiak visszakövetelték a csodatévő képet, helyette egy másolatot kaptak Telekessy István egri püspöktől 1707-ben. Az új kép 1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én ismét sűrű könnyeket hullatott – a korabeli feljegyzések szerint ,,mondhatni sírt”. Ez alatt ,,a képnek arcza feketésnek, szemei pedig vöröses pírral bevontaknak látszanának”. A felélénkülő búcsújárás szolgálatára, s hogy méltó helyen legyen a kegykép 1731 és 1749 között felépült a mai kegytemplom és a Nagy Szent Vazul bazilita kolostor. (A kegyhely gondozói a baziliták voltak egészen 1950-es szétszóratásukig.)


A harmadik könnyezést 1905. decemberében jegyezték fel. A szent helyet évente több tízezer zarándok keresi fel. Máriapócs csodás gyógyulások helyszíne, amikről a kegykép közelében falra függesztett mankók, hajfonatok, képek, nemesfém ajándékok tanúskodnak. 1948-ban XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomnak a ,,basilica minor” címet adományozta. Máriapócs történelmének kiemelkedő eseménye volt 1991. augusztus 18-a, amikor a Magyarországot meglátogató II. János Pál pápa bizánci szertartású szent liturgiát tartott magyar nyelven a kegykép előtt.

Ennek emlékére készítették el a bazilika új bronzkapuját (képünkön).


Publikálta
null
Alapítványok
Helyilap
Intézmények
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Új Magyarország Fejlesztési Terv - ÚMFT
Választókerület(ek)