|
Először a Winnetout olvastam el. Aztán a Nagy indiánkönyvet. Majd jött a Tom Sawyer, Az egri csillagok, a Pál utcai fiúk, A kis herceg. Később a pöttyös és csíkos kötetek kerültek a kezembe, aztán felfedeztem a krimiket, a tudományos-fantasztikus irodalmat és persze a klasszikusokat.
Az én korosztályomnak – általában – nem kellett magyarázni, hogy miért jó olvasni. Már csak azért sem, mert nem is igazán volt más választás. Gyermek- és ifjúkoromban még nem voltak játékgépek. Csak a Delta tévéműsorból tudtuk, hogy számítógép is létezik, az internetet pedig hírből sem ismertük.
A mai gyerekek nem szeretnek olvasni. Fölösleges időpocsékolás. Sokkal izgalmasabb beülni például egy repülő-szimulátorba s a gombokat nyomogatva átlépni egy valóságosnak tetsző, sehol sincs virtuális világba. Repülés közben persze ,,meg is halhatunk”, de az élmény akkor is rendkívüli: nyilván az egekig szökik az adrenalin, ha látjuk a vészesen közeledő hegycsúcsot, ami virtuális életünk végét jelenti. Még szerencse hogy ez egy olyan hely, ahol természetes a feltámadás. Ha elbuktunk egy menetben, elég újra indítani a programot és már száguldhatunk tovább – az előzőnél talán valamivel hosszabb életbe.
Persze értem én a fiatalokat.
Meg kell tanulni számítógépezni, internetezni, pörögni, ezer fokon égni, mert a világ is ilyen. S míg a gyerekek a saját, virtuális ,,valóságukban” kóborolnak fogalmuk sincs arról a csodálatos világról, ami a könyvek lapjain tárul elénk.
Sok pedagógus panaszolja, hogy nem egyszerűen nem tudnak, hanem nem is szeretnek olvasni a gyerekek. Gondjaik vannak egyes szavak, szövegek értelmezésével és azzal, hogy érthetően fejezzék ki magukat. Gyakran még középiskolás fokon is.
Pedig van rá gyógyszer: olvasni kell(ene). Lehetőleg nem azért, mert kötelező, hanem személyes érdeklődésből. A hozzáértők szerint nem olyan nehéz megszerettetni az olvasást az emberekkel. Elég leküzdhetetlen vágyat ébreszteni bennük a könyvek iránt.
Nehéz feladat? Igen!
Azért vannak, akik nem adják fel. Mint a Kertvárosi Általános Iskola pedagógusai Nyíregyházán, ahol városi hangosolvasási versenyt rendeztek. Jó, hogy szép számban jelentkeztek a gyermekek, s valóban nehéz helyzetbe került a zsűri, mikor rangsorolta a produkciókat. Első helyen holtversenyben az ötödikes Sógor Tamás és a hetedikes Kiss Eszter végzett, mindketten a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulói. Második a hatodikos Tóth Tímea (Móra iskola), harmadik az ötödikes Marosi Mercédesz (Arany János Általános Iskola) lett.
Örültek a sikernek, a jutalmaknak. Aligha fogalmazódott meg bennük, hogy az igazi nyeremény az, hogy szeretik az olvasást, a könyveket.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Alapítványok
Helyilap
Intézmények
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Új Magyarország Fejlesztési Terv - ÚMFT
Választókerület(ek)
|
|
