|
Az a ragyogó, szeptember eleji nap is úgy indult, mint a többi. Veress Zoltán felkelt, összeszedelőzködött, aztán megvárta, míg megérkezik a fia. A gyümölcsösbe igyekeztek. Ám alig láttak neki a munkának, mikor hirtelen egy vaskéz marcangolását érezte mellkasában...
– Félelmetes, szorongató fájdalom volt – emlékezik vissza a gazda. – Aztán ahogy jött, el is múlt a rosszullét, nem törődtem tovább vele. De a család nem hagyta annyiban, orvoshoz parancsoltak.
Veress Zoltán jóformán fel sem ocsúdott, s már ott is feküdt a debreceni klinikán, hogy koszorúér megbetegedése miatt szívműtéten essen át. Nem sokkal a beavatkozás után pedig már azon az ünnepségen köszöntötték, ahol a Westsik Vilmos Tájfejlesztési Alapítvány kuratóriuma a Kiváló Homoki Gazda címmel ismerte el ,,A Nyírség mezőgazdaságának fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységéért”.
– Fábiánházán születtem. Bár apám iparos ember, kovácsmester volt, magam sem tudom miért, de kicsi koromtól erős vonzalmat éreztem a föld iránt. Ezért is jelentkeztem a gödöllői agráregyetemre, ahol 1966-ban végeztem okleveles agrármérnökként. Később, 1972-ben növényvédő szakmérnöki képesítést is szereztem.
– Először Vállajon lettem gyakornok, innen két évvel később Nyírparasznyára mentem tovább a termelő-szövetkezetbe, ahol főagronómusként alkalmaztak. Feleségem ebben az évben vette át a pedagógus diplomát, így ő Parasznyán kezdte tanári pályafutását.
A mezőgazdász kereken három évtizeddel ezelőtt került Vajára. Pár esztendeig ingázott, végül úgy döntött a családi kupaktanács, hogy Vaján telepednek le.
– Már az egyetemi évek alatt foglalkoztatott a növénynemesítés tudománya. Közelebbi kapcsolatba ezzel a munkával csak jóval később, itt Vaján kerültem. Ma is előttem van Bagoly Pista bácsi, aki elszántan kísérletezgetett a hajdani szövetkezeti irodában a csillagfürttel. Igen nagy tudású ember volt, közeli barátja Westsik Vilmosnak. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy a Közép-nyírségi tájnak megfelelő fajtát állítsanak elő.
A fiatal növényvédelmi szakmérnököt nem volt nehéz meggyőzni a kutatás fontosságáról. Éppen negyedszázada, hogy ,,komolyra fordult” az ügy, a téesz ugyanis 1980-ban létrehozta a 600 hektáros nemesítő telepet Boglyatanyán.
– Én lettem a telepvezető, de a szakmai munkát Pista bácsival vállvetve végeztük. Hamarosan még tovább léptünk. Negyvenkét gazdaság összefogásával megalakult a csillagfürt és rozstermelési rendszer.
Magyarországon akkoriban fehérjehiány volt. Ennek pótlására Amerikából hoztak be szóját, amit hazai terméssel akart az ország kiváltani. Vaja gesztorságában csillagfürt, Magyaróváron és Kisvárdán lóbab, Bójon szója és takarmányborsó termesztéssel kezdtek foglalkozni.
Negyedszázada még csak egy csillagfürt fajta volt ismert, a nyírségi fehérvirágú édes, amit a Nyírségi Kutató Intézet állított elő. Erre a fajtára alapozták a kutatást.
– Figyelembe kellett venni, hogy ezen a tájon gyenge, homokos a talaj. Olyan csillagfürtre volt szükség, ami jól bírja az itteni körülményeket. A kísérleteket hamarosan siker koronázta: 1984-ben három új fajtára: a vajai keserűre, a vajai kékre és a vajai gömbölyűre kaptuk meg az állami minősítést.
S hogy mi mindent tud az a csodálatos csillagfürt?
Megköti a levegő nitrogénjét. Mélyrehatoló gyökerével fölhozza a talaj felső rétegébe a lemosódott tápanyagokat, a foszfort, a kálciumot, a nitrogént. Ezáltal e fontos anyagokat hozzáférhetővé teszi a következő növénykultúra számára.
– Vaján ezt tudták már az 1930-as években is. A településen négyes vetésforgót alakítottak ki, melynek alapja a keskenylevelű csillagfürt volt. Az 50-es, 60-as, 70-es években aztán ez megszűnt. Sorra alakultak a mezőgazdasági nagyüzemek, elvesztek a régi hagyományok. Szinte a semmiből kellett felkutatni a csillagfürtöt. A munkát egyed kiválogatással kezdtük. Ami nem vált be, azt kidobtuk. A kísérleteknek köszönhetően vissza tudtuk hozni a keskenylevelűt, ebből lett később a vajai kék és a gömbölyű. A keserűt a fehérvirágúból fejlesztettük ki.
A növénynemesítés történetében új korszak kezdődött 1993-ban, amikor felszámolták a vajai termelőszövetkezetet.
– Még abban az évben megalakítottuk a Vajai Csillagfürt Nemesítő Bt-t. Célunk a fajtafenntartás, ami egyáltalán nem könnyű. Amikor a technológiát létrehoztuk még alig volt parlagfű. Ma ott tartunk, hogy az idén jelentős területet le kellett tárcsázni, mert nem bírtunk a gyomnövénnyel. A csillagfürt érzékeny, csak kis mennyiségű gyomirtót bír el. Ebben az évben nagyon kevés lett a termés.
Veress Zoltán a családjával 37 hektár területen gazdálkodik. Ebből 7 hektár vegyes gyümölcsös, emellett kalászosok, kukorica és csillagfürt termesztéssel foglalkozik. Új terve, hogy erdőt szeretni telepíteni.
– Csak úgy érdemes gazdálkodni, ha egyszerre többfélével foglalkozik az ember. Bár a termést előre nem lehet kiszámítani, eddig minden évet eredményesen zártam.
A gazda titka a tapasztalat, segítsége pedig az a néhány munkagép, amikkel évek alatt gyarapította gazdaságát. A munka mellett azonban most már saját magára is figyelnie kell. Az orvos azt mondta: lazítson a gyeplőn.
– Sokat pihenek, szedem a gyógyszert és hiszek abban, amit az orvos mondott: ha vigyázok magamra, teljes értékű életet élhetek.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Alapítványok
Helyilap
Intézmények
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Új Magyarország Fejlesztési Terv - ÚMFT
Választókerület(ek)
|
| 