English version
Adózás, helyi adók

Befektetés

Beruházás

Cégek, vállalkozások hírei

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Egyházak

Életmód

Érdekességek

Események

EU információk

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gazdasági hírek

Gazdaságpolitika

Gyermek és ifjúsági ügyek

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Információ

Ingatlan

Innen-onnan

Interjú

Internet / multimédia

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Karrier

Katasztrófavédelem

Kiállítások, konferenciák

Kistelepülések

Kistérségek

Koncert

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közhivatalok

Közlekedés

Közműépítés

Kulturális programok

Labdarúgás

MIÉP

MSZP

Oktatás

Pályázatok

Pénzügyek

Politika, közélet

Portré

Regionális programok

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Szabadidő

Szakrendelések

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

T-Kisebbségek

Törvény, rendelet, szabályozás

Tűzijáték

Ünnepségek

Vízszolgáltatás


Húsz dioptriás nagyítóval olvassa kedvenc lapját

Az első, vakokról szóló viccet egy vak asszonytól hallottam.
– Nyaraltunk a barátainkkal, s egy alkalommal leültünk beszélgetni egy kerthelyiségben. A társaság egyik látó tagja odalépett a pulthoz, s kért két deci bort. A vendéglős megkérdezte: fehéret, vagy vöröset?
– Mindegy – hangzott a választ. – Vaknak lesz.


K.Tünde gyöngyöző kacagással meséli a történetet, üde hangja visszavarázsolja a tovaröppent nyarat.

 

,,Én így születtem”

 

Vaksága és fiatalsága ellenére igazi bölcs, aki tudja: az élet szép, a jót és a rosszat is el kell fogadni.


 

Braille írógép - a pontírásos szöveget tapintással olvassák el a látássérültek

 

 

 

– Nekem könnyű – közli a világ legtermészetesebb módján – én így születtem. Édesanyám rózsahimlős lett a terhessége alatt, tudták, hogy valamilyen károsodással jövök a világra. Vaknak lenni egyáltalán nem olyan nagy tragédia, mint ahogy a látók és sajnos sok sorstársunk is gondolja. Egy állapot, amivel meg kell tanulni együtt élni. Azoknak persze sokkal nehezebb, akik  – ahogy mi mondjuk – út közben vesztették el a látásukat, mint a férjem is.

 

Fehér bot nélkül


– Koraszülött voltam, heteket töltöttem inkubátorban, akkor károsodott a szemem.


S. F. negyedikes középiskolás. Ő azok közé tartozik, akik nem tudtak igazán megbékélni állapotukkal, holott teljes életet élnek. Bár látásromlása 95 százalékos, mégis önállóan jár-kel,  tanul, számítógépen dolgozik, sőt – biztonságos helyen – kerékpározik is.


– A szüleim féltettek, talán jobban is, mint kellett volna, de azért mindent megtehettem, mint a velem egykorú gyermekek. Jól elbolgodulok  fehér bot, vagy vakvezető kutya nélkül is. Nekem nem kell felolvasni a leckét, önállóan tanulok. Az egyetlen dolog, amit nem nélkülözhetek, az a speciális szemüveg.


K. L-nek vannak barátai – főleg sorstársak. Hobbija a számítógép – idővel számítástechnikával szeretne foglalkozni  –  szívesen jár moziba, a diszkót azonban meghagyja másoknak.


– Apám szokta  mondani: fiam, te vak vagy, miért akarsz még süket is lenni? –  jegyzi meg egy kesernyés mosollyal. A fiatalember nem szívesen beszél életéről, pláne gondjairól. De eltökélten reméli, hogy előbb-utóbb képesek lesznek segíteni rajta az orvosok.


A vakság sokféle lehet


Van, aki semmit nem lát, más csak a fényeket érzékeli... Tünde látása is 95 százalékban csökkent, de ő Karcsi, a vakvezető kutya, vagy fehér bot nélkül nem merészkedik ki az utcára. Neki már nincsenek illúziói, semmi pénzért nem vállalná a műtétet, ami akár rosszul is végződhet...


Nem hord szemüveget, nincs is szüksége rá, hiszen gyakorlatilag vak. Pedig  egy keveset olvasni is tud. Húsz dioptriás nagyítójával, két centiméter távolságból mindig végigböngészi kedvenc hetilapja cikkeit.


– Budapesten működik az ország egyetlen speciális iskolája, ahol vak gyermekeket oktatnak. Én ott tanultam, nyolc évesen hiba nélkül ismertem a Braille írást és olvasást, ma én tanítom erre  a sorstársakat – sorolja a fiatalasszony.  – Önszorgalomból megtanultam nyomtatott nagybetűkkel írni, mert  a hagyományos kézírás nagyon nehéz.   Hivatalos papirokon nem szívesen írnék két keresztet a nevem helyett.


A fiatalasszony életének legboldogabb pillanatai azok voltak, amikor megszülettek a gyermekei. Kisfia és kislánya tökéletesen lát.


Veszélyes reklámtáblák


Az örömteli percek mellett a hétköznapokban előfordulnak keserű pillanatok is.


– Gyakran beleütközöm a járdára helyezett reklámtáblákba. Ha ráadásul fel is döntöm, kapom az áldást a tulajdonostól. Bánt, ha kellemetlen megjegyzést tesznek, mert valakinek véletlenül hozzáértem a lábához a botommal. És kérni sem szeretek, pedig néha segítségre szorulok a boltban, vagy a buszmegállóban.  Ma már csak nevetünk azon, hogy először bizony legurultam a városi művelődési központ lépcsőjéről, mert csak egy szürkeséget láttam magam előtt...


Kilépni a négy fal közül


Ezek a kellemetlenségek azonban nem zárták négy fal közé a nyíregyházi fiatalasszonyt. Fejébe vette, hogy az összes sorstársát felkeresi, hogy vigaszt, segítséget nyújtson nekik. A Jósavárost és a Toldi utca környékét már bejárta, de önbizalmát látva nincs messze az a nap, amikor az egész várost úgy ismeri majd, mint a tenyerét.

 

Publikálta
null
Alapítványok
Helyilap
Intézmények
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Új Magyarország Fejlesztési Terv - ÚMFT
Választókerület(ek)