English version
Adózás, helyi adók

Befektetés

Beruházás

Cégek, vállalkozások hírei

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Egyházak

Életmód

Érdekességek

Események

EU információk

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gazdasági hírek

Gazdaságpolitika

Gyermek és ifjúsági ügyek

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Információ

Ingatlan

Innen-onnan

Interjú

Internet / multimédia

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Karrier

Katasztrófavédelem

Kiállítások, konferenciák

Kistelepülések

Kistérségek

Koncert

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közhivatalok

Közlekedés

Közműépítés

Kulturális programok

Labdarúgás

MIÉP

MSZP

Oktatás

Pályázatok

Pénzügyek

Politika, közélet

Portré

Regionális programok

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Szabadidő

Szakrendelések

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

T-Kisebbségek

Törvény, rendelet, szabályozás

Tűzijáték

Ünnepségek

Vízszolgáltatás


Öt év alatt a tánckar kicserélődött, a díszlet megújult: Anconai - nyolcvanharmadszor!

Szerelem, slágerek, tánc, gegek, csipetnyi erotika, szabadszájú poénok, kacagás, happy end. Ez a legtöbb, amit a mai hajszolt világban kaphat egy kikapcsolódásra váró színházbarát. S mindezt meg is kapja a Móricz Zsigmond Színház Anconai szerelmesek című előadásán, amit január 14-én, szombaton 83. alkalommal tűz műsorra a nyíregyházi társulat. Ezzel megdöntik saját rekordjukat, hiszen az eddigi csúcstartó A dzsungel könyve című produkció volt 82 előadással.

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Anconai szerelmesek premierjét 2000. december 16-án láthatta a közönség. Annyira szerették, hogy éveken át műsoron maradt, s mivel még mindig van rá igény, várhatóan megéri még ebben az évadban a kilencvenedik előadást. Ez a szám igazi rekordnak számít a vidéki színház esetében.


A darab még a színház épületének felújítása előtt került műsorra. Több szerepet kettőzve játszottak a színészek, viszont négy művész: Varjú Olga, Horváth Margit, Petneházy Attila és Gerle Andrea egyetlen előadásról sem hiányzott. A darab egyik érdekessége, hogy Gerle Andrea ezúttal nem szöveges szerepet kapott, ő ,,csak” hegedül. A kezdetek óta kicserélődött a tánckar, az eredeti díszlet pedig nem bírta a megpróbáltatást: teljesen megújult, ahogy a jelmezek egy része is.


A történet helyszíne egy Adria-parti kisváros terecskéje, a hatvanas-hetvenes években, ahol minden megtörténhet. Itt éldegél Don Tomao, az eladósorba került, enyhén beszédhibás gyermekét egyedül nevelő, ám a szerelem örömeit igen kedvelő atya, könnyűvérű szobalányával, szomszédjában egy magányos panziósnővel és a közepesnél valamivel gyérebb vendéglátóipari szenvedéllyel megáldott kávézótulajjal. És akkor még nem is szóltunk az idevetődő többiekről: a halmozottan hátrányos helyzetű vándormuzsikusról, az életunt milliomosról, a szentéletű bölcsről, akinek durva csuhája alatt érző szív dobog. Valamint a tűzrőlpattant szögedi lányról, aki születendő gyermekének nemzőatyját igyekszik fellelni eme kies olasz vidéken....


Nincs semmi meglepő abban, hogy a zenés vígjáték végén soha nem marad el a vastaps, az egyetlen jutalom, ami éveken át képes életben tartani egy színházi előadást.
 

Publikálta
null
Alapítványok
Helyilap
Intézmények
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Új Magyarország Fejlesztési Terv - ÚMFT
Választókerület(ek)