|
 ,,Álltam Shiva templomában, éreztem a füstölők erős illatát, a körülöttem áramló tömeg hömpölyögését, hallottam a zenét, néztem a pusztító s az újnak helyet teremtő istenség képét – és megérintett az élet varázsa. Ezekben a pillanatokban mindaz amit tudtam, hallottam és olvastam valósággá vált. Bár a szentek szentjébe, ahol a templomi szertartást tartották nem léphettem be, de ez nem is volt lényeges. A magával ragadó környezet, az együvé tartozás, a különleges hangulat olyan élménnyel ajándékozott meg, ami teljesebbé tett. Átéreztem, hogy ember vagyok és csak ez a fontos – függetlenül attól, hogy milyen valláshoz, vagy közösséghez tartozom..."
Serbán Sándor, a Nagykállói Pszichiátriai Szakkórház fiatal pszichológusa a közelmúltban fél évet töltött Indiában. Nem a világutazók könnyed kíváncsiságával vágott neki e hatalmas ország felfedezésének, hanem dolgozni ment és a személyes érdeklődés is hajtotta. Bangalore mellett egy értelmi fogyatékosokat gondozó intézet munkájában vett részt.
– Kamasz koromban tele voltam lázadással, dühvel, indulattal a világ iránt. Sok dolog nem tetszett, és jó darabig csak az elutasítást ismertem. Idővel megtanultam elfogadni és igent is mondani…
Ám ehhez a fiatalembernek végig kellett járnia a maga egyáltalán nem hétköznapi útját.
– Megszakítottam az egyetemi tanulmányaimat, s egy évet az USA-ban töltöttem. Áruházakat takarítottam, így kerestem annyi pénzt amiből utazgathattam a világban s egy évig Angliában élhettem. Itt egy segítő szervezet tagjaként gyarapíthattam szakmai ismereteimet, a pszichiátriai rehabilitáció területén dolgoztam. Angliában hallottam először a Camphill nemzetközi szervezetről, amely főleg értelmi fogyatékos és tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek életminőségének javításán munkálkodik. Ezt a célt tűzte maga elé a Camphill indiai barátai szervezet is, melynek Bangalore-i intézetében dolgoztam fél évig. Az itt töltött hónapok alatt képet kaptam arról, hogyan alakul ki egy új terápiás közösség. Ennek mintájára idővel szeretném kezdeményezni Magyarországon egy hasonló intézet létrehozását.
Fél év egy ilyen hatalmas ország megismerésére nagyon kevés. Ám arra elegendő, hogy az újdonságokra nyitott ember bepillanthasson egy, a miénktől nagyon eltérő kultúra és gondolkodásmód működésébe.
– Megértettem, hogy a nyugati civilizáció az itt és most eszméjére összpontosít, ezért van annyi félelem az emberekben az sötétségtől és a magánytól. Nálunk nincsenek kiépített utak az egyedüllét, a szenvedés, a nélkülözés, a lemondás pozitív értelmezésére. Ám ez a félelem ugyanakkor előremutató is. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a transzcendens, az ezoterika, a szellemi dimenziók iránt. Indiában rengeteget tanultam. Megértettem, hogy ha valaki belső világában béke van, azt kevésbé zaklatják fel a külső események. Ezt a békét önismerettel érhetjük el, vagyis szembe kell nézni a saját és a kultúránk szorongásaival. Ki kell alakítanunk azt a nyugvópontot, ami egy forgószél közepében is van. Engedni kell, hogy belső erőink elragadjanak, mert ezeken keresztülvágva juthatunk el oda, ahol kontaktust tudunk teremteni önmagunkkal. Ez a legnemesebb emberi feladat.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Alapítványok
Helyilap
Intézmények
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Új Magyarország Fejlesztési Terv - ÚMFT
Választókerület(ek)
|
|
