|
Nem fogadtak kegyeikbe az égiek. Kora délelőtt gyaloglással
teszteltem, milyenek az útviszonyok, pontosabban járdaviszonyok Szombathelyen,
s sikerült akaratomon kívül vízszintes állapotba kerülnöm. Elázással
megúsztam.
Amit tegnapi írásomban jósoltam, bejött. Bár meglehetősen
enyhe időjárású napra ébredtünk, a tegnapi havas eső, eső után maradt latyak
mégis ráfagyott az utakra, s különösen a járdákra. Mi több, az tettejól, aki –
bár meglehetősen balesetveszélyes – a járda helyett az úttest szélét
választotta a közlekedésre. Az úttestek aszfaltrétege ugyanis messze nem
csúszott úgy, mint a járdáké.
Csaknem két kilométeren keresztül teszteltem, milyen út,
pontosabban járdaviszonyok vannak, s egészen a belvárosig sikerült talpon maradnom.
Pedig nem volt könnyű. Néha meginogtam, néha az mentett meg a hasra eséstől,
hogy egyik lábammal gyorsan hóba léptem. Aztán a belvárosban – amikor nem
számítottam rá – hirtelen vízszintes állapotban találtam magamat. Szerencsére
csak a könyököm sérült meg, a kabátom ujja, a nadrágom szára, s főként a téli
cipőm csupa víz lett. S, ha lúd, legyen kövér, a Pelikán parkon átvezető
útszakaszon csak úgy tudtam átkelni, ha bokáig latyakos hóba léptem.
 Hogy mindezt miért írtam le? Nos, egyrészt a megyeszékhely
útjainak katasztrofális állapotára akartam utalni, s arra a nemtörődömségre,
amely mindazokat jellemzi, akiknek kötelességük lenne a hóeltakarítás, s a
síkossságmentesítés. Már nem volt kora reggel, de több kilométeren keresztül
egyetlen ház előtt sem érdesítettek, egyetlen embert sem láttam sózni vagy
valamilyen érdesítő anyagot használni. Ahol sikerült elcsúsznom, olyan
közterület volt, amelyen az arra kijelölt cégnek, cégeknek kellett volna a
csúszásmentesítést elvégezni. Nem tették. A belváros azon részén egyetlen
munkás, egyetlen gép sem dolgozott. Pedig – állítólag – alaposan felkészültek a
télre.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|
