Amikor a ma előállított, széteső, morzsákra hulló kenyereket látom, eszembe jut gyermekkorom masszív, jól szelhető, olcsó kenyere. Akkori lisztből, akkori technológiával, jobbat sütöttek.
Hosszabb ideje figyelem, mi megy végbe a kenyérfronton. Az árak egyre jobban kúsznak felfelé, a minőség meg egyre romlik. Főként a szuper- és hipermarketekben vásárolt, nyomott áron kínált kenyerek kezelhetetlenek. Nincs tartásuk, nehezen szelhetők, a szeletek héja leválik, apró darabokra esnek szét, majd a darabkák valami furcsa formájú morzsákra hullanak. Ember legyen a talpán, aki a szeleteket egyenletesen meg tudja kenni, szétesés nélkül meg tudja pirítani. Emellett gyorsan száradnak és penészesednek.
Mondhatnánk azt, ja kérem, olcsó húsnak híg a leve. De mivel magyarázható, hogy a drágább kenyerek közül is többre vonatkoznak a fentebb említettek. Egyszer olvastam valahol, hogy a liszt a ludas. Olyan silány minőségű lisztet használnak -, hogy minél olcsóbb legyen az ár -, amely miatt nincs tartása a kenyérnek. Hogy ez a liszt mennyire egészséges, mennyire felel meg az egészségügyi előírásoknak, azt az ellenőrzések során lehetne kideríteni. Lehetne…
Sütödék tömkelege van hazánkban, óriási a konkurenciaharc, amely felételezné, hogy egyre jobban odafigyelnek a minőségre, a vásárlói elégedettségre. A multikra ez nem jellemző, a kisebb hazai sütödék pedig árban nem tudnak versenyezni a nagyokkal. A kör bezárul.
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|