|
Fáj a szívem, amikor egykor virágzó, több száz embernek munkát adó telephelyek, gyárak közelében járok. Az értelmetlen lepusztulás, pusztítás nyomait tapasztalni, eltűnik a múlt, vele az is, ami érték (volt.)
 Háborús állapotok tapasztalhatók az egykor szebb napokat látott, nemzetközi hírű szombathelyi Kertész Tsz. telephelyén (képünkön). Az üvegházak üresen, kitört ablakokkal, megbontott acélszerkezettel, az épületek egy része romokban, mindenütt törmelékek, roncsok. A szó szoros értelmében egy virágzó gazdaság lett az enyészeté. Hogy mi lesz a helyén, az a jövő zenéje.
Hasonló kép tarul az arra járó szeme elé sok más, egykor több száz embernek munkát adó gyártelepnél, például a szentgotthárdi Kaszagyárnál. Ahol még valamilyen munka folyik, ott annak a résznek az állagmegőrzése még úgy-ahogy megtörténik, környezete azonban siralmas képet mutat. Különösen igaz ez azokra a cégekre, amelyeknél teljesen megszűnt a termelés, felszámolás alatt állnak. Itt legfeljebb a telephelyet őriztetik, s várják a sült galambot.
Elképzelhetetlen hazai értek ment veszendőbe a kényszerprivatizációkkal, a tisztán politikai indíttatású átalakulásokkal. Egykor virágzó piacok dugultak be, a hajdani cégvezetés által tudatosan tönkretett közvagyon került potom pénzért ugyanazok tulajdonába. Igaz ez az iparra éppúgy, mint a mezőgazdaságra. Egyesek – főként a kétkezi munkások – emiatt ellehetetlenültek, elszegényedtek, mások megtollasodtak. Az ország pedig sirathatja azt az értéket, amit át kellett volna mentenie a jövőnek.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|
