Egyértelműen ez jutott eszembe, amikor nyolc-tíz rendőr és határőr gyűrűjében azzal kellett szembesülnöm, hogy jelenlétükben közterületi fotót nem készíthetek. S még örülhettem, hogy nem állítottak elő, nem vették el, és nem tiporták szét a fényképezőgépemet.

Két évtizedes újságírói pályafutárom során gyakran kellett kivonulni fotós kollégával közúti balesethez vagy razziához. Nem egyszer fordult elő, hogy maga a rendőrség várta el ezt tőlünk. Azt viszont az úgynevezett átkosban szintén többször kellett tapasztalnom, mennyire korlátozott a sajtó és személyi szabadság. A pályaudvaron nem lehetett vonatokat fényképezni, a katonai objektumok közelében sem lehetett elővenni a fényképezőgépet, erre táblák is figyelmeztettek. Álmomban sem gondoltam, hogy a múlt ilyen gyorsan visszatér, s  nyilvános közterületen 2006-ban az – állítólag – demokratikus, szabad Magyarországon, az Európai Unióban csak akkor szabad felvételt készíteni, ha egyenruhás nincs jelen, vagy ha annak parancsnoka engedélyt ad rá. Szegény turisták! Azért hordanak fényképezőgépet, hogy útközben bármit lefotózhassanak, ami érdekli őket, hogy megörökítsék élményeiket. Szabadon, korlátok, engedély nélkül. Londonban minden további nélkül fotózható a királyi palota testőrsége, ahogy más városokban például az őrségváltás is. Azt hiszem, tovább nem szükséges bizonygatnom, hogy utcai felvételek készítése alapvető személyiségi jog, mi több a sajtószabadság velejárója.  

Gondoltam eddig, de ma délután Szombathelyen, a 11-es Huszár úton kijózanítottak. Történt ugyanis, hogy már reggeltől a vasi megyeszékhely több részén óriási közúti ellenőrzések  voltak. Hazafelé tartván azt tapasztalhattam, hogy két egyenruhás a volt huszár (később szovjet laktanya) sarkánál lévő körforgalomnál „vadászott” a körforgalomból kikanyarodó gépkocsikra. Úgy helyezkedtek el a kerítés mellett, hogy a pilóták már csak későn láthassák meg őket. Egyikük kézi kamerával dolgozott, míg a másik jelentette a „hátországnak”, kit kell „lemeszelni”. Aztán láttam, hogy egy nagy, sárgamellényes csoport sorra állítja meg a renitens gépkocsivezetőket. Mi több, két fiatal egyenruhást beállítottak a közeli Plusz élelmiszer-áruház parkolójába, nehogy ide tudjanak bekanyarodni a szabálytalankodók. (Valószínűleg a körforgalomból irányjelzés nélkül kikanyarodó kocsik voltak az „áldozatok”.) Nos, gondoltam, ha már arra járok, készítek egy-két felvételt arról, hogyan állnak sorban a kocsik az „elszámoltatásra”. Megálltam a járda közepén, az igazoltatástól vagy húsz méterre fotózni. Éppen úgy esett, hogy egy villanyoszlop mellett álltam meg, s természetesen – digitális gépről lévén szó - kinyújtott karral fényképeztem. Több se kellett a két „parkolóőr” ifjoncnak, mindketten otthagyták őrhelyüket, aztán utánam kiáltottak, hogy álljak meg. Mikor utolértek kérdőre vontak, hogyan merészeltem a nyílt utcán fotózni, mert az bizony tilos, ha intézkedő rendőrök is a képen vannak. Nem hatotta meg őket, hogy elmondtam, újságíró vagyok, s az ellenőrzésről szemléltető képet akartam készíteni. Hogy a helyzetet tisztázzuk, odavezettek a – mint később megtudtam – rendőrökből és határőrökből álló csapathoz. – Elbújt az egyik oszlop mögé és kinyújtott karral fotózott – állította az egyik kísérőm, s én valamiféle kémfilmben éreztem magamat. A hat-nyolc egyenmellényes - minden bizonnyal - elöljárója határozottan kijelentette, hogy semmi jogom a 11-es Huszár úton fotózni, ha ők jelen vannak. Pontosabban megtehetném, ha előzetes engedélyt szereztem volna be a rendőrparancsnoktól. De ez nem elég, mivel határőrök is szolgálatban vannak, így a határőr parancsnoktól is előzetes engedélyt kellett volna kérnem (Hogy melyikektől, azt nem közölte). Amúgy kifejezetten megtiltja, hogy az esetlegesen készített felvételeket közöljem. Nagy kő esett le a szívemről, amikor az utamra engedtek, s nem állítottak elő, nem vették el a digitális fényképezőgépemet, és nem tiporták agyon.

Azóta is azon gondolkodom, hogy hol is élek? Minek lehet azt nevezni, ahol még az utcán is bekorlátozzák a személyi jogokat és sajtószabadságot? Kérdem én, ha a rendőrök „lesipuskásként” nehezen belátható helyről fotózzák, videózzák a gépkocsikat, akkor egy újságíró miért nem fotózhatja le közterületen, tisztes távolból a ténykedésüket? Milyen titkos ellenőrzést végezhettek a város egyik legforgalmasabb útszakaszán az arra közlekedők szeme láttára, ami nem lehet nyilvános? 

A New York-i terrortámadásokról a világ tévécsatornái több olyan filmrészletet sugároztak, amelyeket a tornyok közelében járt amatőr fotósok készítettek. Pedig számtalan rendőr és tűzoltó teljesített ott szolgálatot. Egészen biztos vagyok benne, hogy a londoni terrortámadásoknál a kivonuló több tucatnyi fotós, tévés nem kért előzetes engedélyt a forgatáshoz, fotózáshoz senkitől sem. (Mi ezekhez képest egy szombathelyi közúti ellenőrzés?) A gyors, tényszerű tájékoztatáshoz ez így lenne természetes. Melyik jogszabály kötelezi a sajtó munkatársait arra, hogy a közterületen végzett munkájukhoz bárkitől is engedélyt kérjenek? Végül, ha olyan titkos volt a 11-es Huszár úti razzia, miért nem zárták le kordonnal a környéket, és tették ki a fotózni tilos táblát? Természetesen nem titokról, csupán fontoskodásról, hatáskörtúllépésről lehetett szó. (Képünkön a razzia helyett a szombathelyi rendőrkapitányság kívülről talán fotózható épülete.)   
              
 

Publikálta null
		Helyilap Szombathely Online Kistérségek Szombathelyi Kistérség Területfejlesztési Önkormányzati Társulások Szombathely Megyei Jogú Város és Kistérsége Területfejlesztési Társulása Tudósító Lendvai Emil Takács Gábor Választókerület(ek) Vas Megye 01. számú Országos Egyéni Választókerület Vas Megye 02. számú Országos Egyéni Választókerület Vállalkozások H&H Pénzügyi-Hitel-Díjbeszedés-Betétügylet Közvetítő Iroda