Az elmúlt tizenhat év pénzügyi botrányai, elherdált százmilliárdjai, a közszféra pusztán népszerűséget hajhászó jelentősebb béremelései, a nyugdíjasok megnyerésének „finanszírozása”, a tizenharmadik, tizennegyedik havi juttatások, a felső szintű túlköltekezések, a politikai indíttatású presztízsberuházások számláját most az átlagpolgárnak kell megfizetnie. Pánikhelyzet állt elő, amit pánikpolitikai lépésekkel próbálnak megoldani.
Az már régi vicc, hogy a választás előtti ígérgetéseket nem szabad komolyan venni. Mert, mit is hallottunk a választások közeledtével? Túl magasak Magyarországon az energiaárak, főként az áramdíj csökkentését kellene szorgalmazni. Lejjebb kell vinni az áfát, meg kell állítani az üzemanyagárak elszabadulását. Nagyok a tb- és adóterhek, kedvezőbb helyzetbe kell hozni az egyéni, kis- és középvállalkozókat. Csak néhány a sok közül.
Aztán megtörtént a választás, a választópolgárok nagy része ismét „megette a kefét”, de csodák csodája hirtelen tönkrement a LENDÜLETBEN lévő ország. Komoly megszorító intézkedésekre lett szükség. Ezt persze a „hozsanna néktek” politikusok hónapokkal ezelőtt nem tudták. Honnan is tudták volna? Ez csak úgy jött, mint a szökőár. Lezajlott a választás, aztán már lehet élni a nadrágszíjszorítással. Pánikpolitika érződik, amelybe beleférnek olyan pánikötletek, mint a vizitdíj és receptfelírási díj bevezetése. (Jelképes összegekről beszélnek, akkor meg minek? Egyszer már próbálkoztak a mentőszállításnál hasonlóval, nem is vált be.) Szóval az üzemanyagárak már elszabadultak, az előkészítetlen, íróasztalnál kiötlött megszorító intézkedések között pedig szerepel az energiaárak (gáz és villany) EMELÉSE, az adó EMELÉSE, az áfa EMELÉSE, a egészségügyi hozzájárulás beígért eltörlésének a VISSZAVONÁSA, a társadalombiztosítási terhek NÖVELÉSE, hogy hirtelen másról már ne is beszéljek. Mindehhez kérik a lakosság megértését és asszisztálását. Kik? A megszorító intézkedések kiagyalói és elfogadói, azok, akik meg sem érzik a hatásukat. Nem úgy, mint a minimálbérből, az átlagbér körüli összegből élő többgyermekes családok, a tb- és adóterhek miatt nagy számban ellehetetlenülő egyéni és kisvállalkozók, a minimál- és rokkantnyugdíjból élők. Az elszegényedés még aggasztóbb méreteket ölt, s főként a vállalkozói rétegből egyre több munkanélküli kerül ki. Igaz, (legalábbis statisztikailag) csökkentették a minisztériumi létszámot és önmérsékletet tanúsítottak az országgyűlési képviselők is. Viccnek nem rossz. Ahogy az is vicc, hogy ebben a válsághelyzetben százezres minimálbérről álmodoznak. Megint nem tudja a bal kéz, mit akar a jobb! Arról már nem is beszélve, hogy uniós „milliárdesőt” ígértek a népnek, amellyel eljön majd a Kánaán. Kiknek, s mikor? Ha mindehhez hozzávesszük, hogy olyan komoly változások történnek szaktárcáink élén, miszerint a külügyminiszter az eddigi szociális miniszter lesz, a honvédelmi miniszter pedig soha nem volt katona, még borúsabbnak néz ki a jövő.
Az igazsághoz tartozik, hogy az ellenzék is ígért a választási siker érdekében tücsköt-bogarat a megvezethető polgároknak, pedig a jobboldali politikusok is tudhatták, hogy a megszorító intézkedések elkerülhetetlenek. Az már más kérdés, hogy ők milyen lépéseket tettek volna…
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|