A tapasztalt, nem szélsőségesen elfogult, politikailag dörzsöltebb szavazók jól tudják, hogy a választások körüli ígérgetéseknek felét sem szabad elhinni. Az azonban különösen felháborító, hogy visszavonnak már korábban elfogadott döntéseket, év közben módosítják azokat, amelyeket egy évre hoztak.
Az állítólag elkerülhetetlen megszorító intézkedések – amelyekről a választási kampány idején vajmi kevés szó esett – különösen sújtják az eddig is a legjobban kiszolgáltatott egyéni vállalkozói réteget, amely jórészt úgynevezett kényszervállalkozókból tevődik össze. Míg a bérből és fizetésből élőknek a mindenkori kormányzat tücsköt-bogarat ígér – ha nem is tartja be -, addig a vállalkozókról, főként az egyéni vállalkozókról hajlandók megfeledkezni. Nem véletlenül, hiszen az érdekvédelmi szervezetek vezetői, az országgyűlési képviselők nem tudnak mit kezdeni az egyéni vállalkozók gondjaival-bajaival, s ahogy látszik, nem is nagyon akarnak. Így aztán ez a réteg kiszolgáltatottá, nyúzhatóvá válik.
A választások előtt az áfa 25-ről 20 százalékra csökkentésével már kapott egy nagy pofont az eva-t választó egyéni vállalkozók széles tábora, most pedig 25 százalékra emelik az eva adókulcsát. Pedig éppen a 15 százalék miatt lett ez az adónem olyan népszerű. Állítólag ez még a lélektani, tűrési határon belül van. Kérdés azonban, kinek, mekkora a tűrési határ? Annak, aki milliókat zsebel be havonta bizonyára nem akkora, mint annak, aki a minimálbér körüli összeget tudja csak megkeresni.
Apropó minimálbér! Egy egyéni vállalkozónak a minimálbérküszöbnek csaknem a felét (!) kell nyugdíj és egészségügyi járulékként befizetnie, ezen kívül adóznia kell, és meg is kell(ene) élnie. (Nonszensz, hogy a többszázezres, milliós bevétellel bíró egyéni vállalkozók ugyanannyi minimum járulékot fizethetnek, mint azok, akik csak a minimálbér, az átlagbér körüli összeget tudják előteremteni.) Ezzel szemben az alkalmazotti réteg tb-terheinek jó részét a munkáltatókra hárítják, nem is beszélve a különböző kedvezményekről, a fizetett szabadságról, a tizenharmadik, tizennegyedik havi juttatásról, az étkezési hozzájárulásról, hogy mást ne is említsek.
Azt is ígérték, hogy idén ősszel eltörlik a vállalkozókat eddig teljesen értelmetlenül és indokolatlanul terhelő 1950 forint egészségügyi hozzájárulást, most pedig az egészségügyi járulék mértékének emelését tervezik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tb-terhek a minimálbér évenkénti emelésével arányosan növekednek, és az adóterheket is növelni szeretnék, nem nehéz elképzelni, hogy rövid időn belül mennyi egyéni vállalkozó „dobja be a törölközőt”, adja vissza vállalkozói igazolványát, és gyarapítja az állástalanok amúgy is széles táborát, további feszültséget gerjesztve a munkaerőpiacon. Miért jó a központi költségvetésből nekik is munkanélküli segélyt, járulékot fizetni, szociális alapú ellátást biztosítani, s elesni attól a bevételtől, amit még a szerényebb mértékű adóztatásukból, járulékfizetésükből is profitálhatna az állam?
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|