Hallgatom a Muravidéki Magyar Rádiót. Hallom a hírekben,
hogy a szomszédos kis Szlovéniában a nők eddigi 56 és a férfiak 58 éves
öregségi nyugdíjkorhatárát néhány hónappal felemelték. Nem évvel (!), hanem
csak hónappal, ami ott valószínűleg ellenérzést fog kiváltani.
A kommentárban
is elhangzott, hogy a nőknek még ez is sok. Hogy tovább fájdítsam a hazai
férfiak szívét, aki a kétmilliós országban eléri a 40 év szolgálati időt, az
abban az évben jogosult az öregkori nyugdíjra. „Ja kérem, erősebb a gazdaság, már
az eurót is bevezették”. Szinte hallom a kötelező hivatalos ellenérvet. Igaz,
olvasom az interneten azt is, hogy a környező országok közül nálunk a
legmagasabb a nyugdíjkorhatár, itt a legszigorúbb a nyugdíjtörvény, amin
nemrégen csavartak még egyet honatyáink, akiket ez a téma aztán személyesen nem
nagyon fog érdekelni, előbb vagy utóbb, de könnyen szerzett magas nyugdíjban
fognak részesülni.
Az igába fogott honpolgárok többségének pedig marad a 62 év,
nettóban fizetve! Persze egy kicsit lehet engedni ebből, de milyen áron?
Mesterkélt dolog, amikor azzal fenyegetik a potenciális nyugdíjasokat, hogy
majd nem lesz miből eltartani őket. Ez azért jó, mert akkor lehet szorítani a
nyugdíjkapcát, meg lehet magyarázni a – főleg a nőknél, anyáknál – tisztességtelenül
és indokolatlanul magas nyugdíjkorhatárt, s össze lehet ugrasztani
generációkat. Kitűnő ürügy a különböző biztosítós és bróker társaságoknak, hogy
nincs, nem lesz elég pénz a nyugdíjra ahhoz, hogy beugrasszák az embereket
számukra jó kis pluszterhet jelentő kiegészítő életjáradék vagy
biztosításkötésre. Szóval meg van ez kérem komponálva! Megint csak a szlovénai
magyar rádió hírolvasójának a szavai jutnak eszembe: sokan egy kegynek tartják,
hogy a nyugdíjasokat el kell tartani, holott ők nemcsak megtermelték saját
nyugdíjukat, de a következő generációét is megalapozták. Persze, már aki
megtermelte. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki húsz év szolgálati idő után
negyvenöt évesen már nyugdíjba mehet, esetleg úgy éri meg a magasabb
nyugdíjkorhatárt, hogy napjait traccsolással, kávéfőzéssel töltötte, vagy
valamelyik multicégnél volt több műszakban rabszolga. Vajon egy kétmilliós
nemzet hogyan képes eltartani a nálunk jóval korábban nyugdíjba vonuló
generációt, egy tízmilliós pedig szenved a terhektől. Vagy nem is az arányokkal
van baj?
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Tudósító
Választókerület(ek)
Vállalkozások
|
|