Rossz magyar szokás szerint megint elszálltunk valamitől, amely inkább kritikára adna okot. Tizenkétezer néző barátságos, úgynevezett „sörmeccsek” belépőjegyáraihoz képest méregdrága tickettekért figyelhette hogyan játszadozik a Rohonci úti gyepszőnyegen a világ egyik leghíresebb focicsapata, amely igazából csak nevében volt az Arsenal.

Már a sajtó beharangozó cikkei is érzékeltették, hogy nem az az Arsenal fog Szombathelyre érkezni, amely a szurkolókat annyira lázba hozta, és amelyet annyira látni szeretnének. Vagyis, igazi nagyágyúk nélkül érkeznek majd az ágyúsok, lakoma helyett csak morzsákat juttatva a sztáréhes közönségnek. Az a csapat, amelyik kifutott a Rohonci úti gyepszőnyegre igazából csak nevében volt a nagy Arsenal. Azért arra vigyáztak a vendégek, hogy két-három sztárocska, mondjuk úgy, jól ismert,  standard játékos szerepeljen a csapatban, ne csak azt hallja a nagyérdemű, hogy az igazi nagyágyúk ilyen-olyan oknál fogva nem tartottak a csapattal, nem tudtak eljönni Szombathelyre. Hogy ehhez képest miért volt szükség olyan szigorú biztonsági intézkedésekre az Arsenal háza táján – amit még a Sport1 tv kommentátora is szóvá tett -, mintha az angol királynő vagy az amerikai elnök érkezett volna a Rohonci útra, azt csak a szervezők tudnák megmondani, ha egyáltalán indokolni tudnák. Talán attól féltek, hogy meglövik, megverik valamelyik ifjú titánt, esetleg szeretetből agyonölelgetik Arsene Wengert? 

Visszatérve a teljesen tévesen gálának nevezett mérkőzésre, az angolok nemcsak keményen tartalékosok voltak, de megalázóan hanyagul is játszottak. A Haladás – bár érthetően ők sem olyan elánnal vetették magukat a „küzdelembe”, mintha tétmérkőzésről lett volna szó - a mérkőzés összképe alapján közelebb álltak a győzelemhez. Hiányzott a győzelembe vetett hit, az ehhez szükséges önbizalom. Igaz, tisztán látható és érezhető volt, hogyha a juniorokból álló vendégcsapat megrázná magát, fél tucat gólt is be tudna rámolni a Hali kapujába. De nem rázta meg magát, illemtanból jelesre vizsgázva engedte, hogy békés döntetlen legyen a végeredmény. Olyan hibákat, olyan laza mozdulatokat, eladott, előtt labdákat egy tétmeccsen az ágyúsok egészen biztosan nem engedtek volna meg maguknak, még ilyen összeállításban sem. Arsene Wengernek a mérkőzéshez történő hozzáállását pedig egyértelművé tette a tévéképernyőn látható ásítozása, időnkénti mosolygása. Nem térítette ki békés nyugalmából az sem, hogy csapata szégyenszemre egygólos hátrányba került. Szóval, ha már elfogadtuk, a meccset le kell játszani – gondolhatta.

A mai magyar foci helyzetét pedig bizonyítja, hogy eufórikus hangulatban vagyunk, ha egy neves csapat – Bayern München, Real Madrid, Arsenal – eljön hozzánk, s ez bármi pénzt megér. Pedig évtizedekkel ezelőtt még kötelező érvénnyel kupameccseket kellett játszaniuk az európai sztárcsapatoknak Magyarországon az Újpest, a Fradi vagy éppen a Videoton ellen. Sztárjátékosaikkal. Nem lehetett lazáskodni, nem lehetett megalázóan lenézni az ellenfelet. Manapság pedig ott tartunk, ahogy azt a Haladás-Arsenal meccs mutatta. Annyi bizonyos, hogy ezért az Arsenal játékoskeretért és hozzáállásért egy lyukas petákot sem adtam volna.        

Publikálta null
		Helyilap Szombathely Online Kistérségek Szombathelyi Kistérség Területfejlesztési Önkormányzati Társulások Szombathely Megyei Jogú Város és Kistérsége Területfejlesztési Társulása Tudósító Lendvai Emil Takács Gábor Választókerület(ek) Vas Megye 01. számú Országos Egyéni Választókerület Vas Megye 02. számú Országos Egyéni Választókerület Vállalkozások H&H Pénzügyi-Hitel-Díjbeszedés-Betétügylet Közvetítő Iroda