|
Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját minden idők egyik leghíresebb magyar labdarúgó személyisége, Grosics Gyula, akit annak idején csak „Fekete párducként” emlegettek. Sajnos ma már csak egyik hírmondója a hajdani világverő Aranycsapatnak.
 Az 1950-es évek végén, 1960-as évek elején vasárnap délutánonként rendre a rádiókészülék mellett szorongtam, s élveztem Szepesi György közönségzajjal fűszerezett közvetítését bajnoki és válogatott mérkőzésekről. „Grosics óriási bravúrral hárított”, „A Fekete párduc úszott a levegőben úgy tolta szögletre a labdát”, „Micsoda reflexe van ennek kapusnak!”- ezek és ezekhez hasonló szavak hagyták el a nagy szpíker ajkát. Grosics, az Aranycsapat első számú kapusa, azóta legenda lett. Szerencsére még élő legenda. Nem véletlenül rendezett neki díszvacsorát 80. születésnapja alkalmából az MLSZ. Bár több egykori küzdőtársa vehetett volna rajta részt!
Grosics Gyula alig tizennégy évesen mutatkozott be az NB II-es Dorog kapujában, majd az ötvenes években a híres budapesti Honvédhoz igazolták. Itt 1956-ig három bajnoki címmel gazdagodott. Az Aranycsapatnál 1952-től volt kezdő ember, védett az 1952-es olimpiai aranyérmes csapatban, a berni vb-ezüstérmes együttesben (élete nagy bánata, hogy nem az aranyérmesben), s hálóőr volt a londoni 6-3-as diadalon is. 1956-ban a Tatabányában volt kezdőember, majd ő is elhagyta az országot. Hazatérése után 1963-as visszavonulásáig volt a Tatabánya „biztos pontja”. Három világbajnokságon, 390 élvonalbeli mérkőzésen védett, 86-szoros válogatott. Aktív pályafutását követően több helyen – külföldön is – edzősködött, 1969-től tizenkét éven át volt elnöke a Volán SC-nek. Viszonylag jó egészségi állapotban érhette meg a nyolcadik ikszet. További sok évet kívánunk neki!
|
