|
Ma délután egy rendezvényről sétáltunk hazafelé családommal, amikor a buszpályaudvarnál található telefonfülke oldalán egy választási plakátot pillantottam meg.
Ez önmagában még elég általános jelenségnek minősülne, különösen a "gyenge" két óra múlva kezdődő kampánycsend előtt, a választási hadjáratok finisében.
A dolog hírértéket az alábbiakban olvashatják.
A plakátról Mesterházy Attila, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumának politikai államtitkára, valamint Veszprém megye 4. sz. választókerületének MSZP- s színekben induló országgyűlési képviselőjelöltje mosolygott visszafogottan a szemlélődőre.
Azonban egy anonim polgár mindenáron tudatni szerette volna unszimpátiáját a jelölt személye ellen. Ennek legegyszerűbb módja számára az volt, hogy a szó átvitt értelmében kikaparta Mesterházy úr szemét.
Elszomorító dolognak tartom, hogy akkor, amikor a legnagyobb szüksége volna kicsi hazánkank az összefogásra, együvé tartozásra, a választási szédület még inkább kicsalja bizonyos állampolgárokból a gyűlöletet, megosztottságot és előítéletet.
A párt- hovatartozás mindenkinek egyéni, szuverén joga. Eszére, lelkére, vagy mindkettőre hallgatva döntse el, melyik párttal szimpatizál.
Mindezt lehet úgy is gyakorolni, hogy nem rongálom meg a politikai ellenfelek (és nem ellenségek) kampányanyagát, nem kiabálok nyomdafestéket nem tűrő szavakat, és főleg nem engedem, hogy tettlegességig fajuljanak a viták egy- egy párt szimpatizáns táborai között, mint a Fradi- UTE összecsapások után.
Tisztelt Magyar állapolgárok! Így is megosztott nemzet vagyunk!
Szavazzanak vasárnap arra a pártra, akitől vagy akiktől egy békésebb, nyugodtabb, biztonságosabb és reményteljesebb jövőt várnak.
A választások után is fontos lesz a békés egymás mellett élés, a közös összefogás- de ne csak akkor, ha bajvan... hanem az év 365 napján... folyamatosan. Szükségünk van egymásra, mert mindnyájan, határon innen és túl, mi közösen alkotjuk a MAGYAR állampolgárokat.
Ahogy Geszti Péter írja:
"Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád..."
| 
