|
Urbanizált és technokrata világunkban igazi felüdülésként hat, amikor olyan helyen tölthetünk el néhány percet esetleg órát, amely távol esik a város zajától.
Vasárnap kis ideig én is megfeledkezhettem a migrént okozó napi problémáimról, ügyes- bajos dolgaimról.
Van egy farm... Tapolcáról indulva, a 14- es kilométerkőnél, mintegy 2 km- re a Káptalantóti,Kékkút és Salföld háromszögtől.
Itt él egy kedves és szorgalmas értelmiségi házaspár, akik szakítottak a nagyvárosi élettel, és ezt a fajta életformát választották.
Ők ketten- Kővári Kolos és párja- Éva asszony.
Ismerjék meg őket, kedves olvasóim!
-Útunk a fővárosból indult, majd a Somogy megyei Visnyeszéplakon töltöttünk el három esztendőt. Mivel ott férjem nem érezte igazán jól magát, két másik lehetséges verzió közül választhattunk- Balaton- felvidék vagy Bakony. Az előbbire esett a választásunk, ugyanis minden kritériumnak megfelelt. A természet lágy ölén találtuk magunkat, hegyek vettek körül bennünket, kellemes mikroklíma és legfőképpen távol voltunk a falu zajától.
Ugyanakkor bárhova eljuthatunk gépkocsival rövid időn belül, és sikerült munkahelyet is találnunk- tájékoztat Éva.
- Gondolom, komoly erőfeszítések árán jutottatok el arra a szintre, ami jelenleg is fogadja a látogatókat?
- Mikor ideköltöztünk, egy már meglévő faház, romhalmaz és erdős- bozótos rész fogadott bennünket.
Ebből az állapotból kellett egy élhető, lakható birodalmat kialakítanunk. Csak apránként, lépésről- lépésre sikerült egy- egy kitűzött célt megvalósítanunk. Amit most lát a vendég, az erős hét év munkájának gyümölcse.
- Hogyan kezdődött a "kecske- szindróma"?
- Egy alkalommal felügyeletünkre bíztak egy hónapon keresztül két kecskét. Utána a szomszéd házaspárnál dolgoztam addig, amíg tíz gida árát le nem dolgoztam. A már meglévőkhöz még vásároltunk két tejelő kecskét. Így indult el a folyamat, állományunk pillanatnyilag 80 kecskéből és 60 gidából áll. Mellette elég sok malacunk is van, de lovunk, japán kakasunk, szamárunk és három hűséges puli kutyusunk is van.
- A kellemest és a hasznossal iskolapéldája. Kikapcsolódás, állatok szeretete és nem utolsósorban profitszerzés.
- Igen. Kolos gyógypedagógus Tapolcán, én Kóvágóörsön tanítok. Emellett vállaltuk föl, hogy ezen körülmények között éljük mindennapjainkat.
Disznókat, húsárút, valamint kecskesajtot,- kolbászt,- és túrót adunk el. A vásárlói körünk is széles- a magyar művészvilág tagjaitól át a falubelieken át a német, holland vagy olasz emberig- sokan vásárolnak.
Szerencsések vagyunk, mert a környékbeliek hamar elfogadtak, befogadtak bennünket, nem úgy voltunk kezelve, mint "bevándorlók".
Kölcsönös a tisztelet. Teljes mértékben magunkévá tettük ezt az életformát.
- Úgy alakítottátok ki a farmot, hogy vendégeket is tudtok fogadni.
- Hatalmas zöld terület, hegyek öveznek bennünket, madarak trilláznak, nyugaodt légkör és jó mikroklíma- ezek sagítik az itt pihenni vágyókat.
Ez egy másik világ. Aki idelátogat, a kapuban automatikusan "levetkőzi" a város zaját és a stresszes hétköznapokat.
- Nemtől és kortól függetlenül, bárkit szívesen láttok?
- Természetesen. A kerékpáros csoportokon át a nagycsaládosokig, sokan megfordultak már nálunk. Gyerekeknek külön kuriózum látni ezeket az állatokat. Megsimogatni, esetleg megfejni egy kecskét, besegíteni tevőlegesen a napi munkálatokba... óriási élmény számukra. Sokan közülük már visszatérő vendégeink.
Akár 15- 20 főt is el tudunk alkalmanként szállásolni, de két család feltétlenül elfér, kényelmes keretek között.
- Azért vannak ennek az életmódnak is árnyoldalai. Meddig lesztek képesek a felvállalt feladatokat ellátni?
- Amíg kedvünket leljük benne és élvezettel végezzük, nem pedig feladatként és nyűgként kezeljük. természetesen az évek múlásával csökken az ember teherbíró képessége, ezért tudni fogjuk Kolossal, hogy mikor jön el az a pillanat, hogy abbahagyjuk.
Mindenképpen szerencsés embereknek tartjuk magunkat, hiszen bárhova is "vetett" bennünket az élet, úgy tudtuk alakítani a sorsunkat, hogy jól éreztük minden élethelyzetben magunkat- a felmerült problémák ellenére is.
Nincs bennünk az a bizonyos görcsös anyagi kötődés sem.
Amennyiben megérjük a nyugdíjas éveket, nagy álmunk, hogy veszünk egy lakókocsit, és körbejárjuk a világot.
A pihenés, relaxálás közben lehetőségünk van bepillantani egy másik nemzet kultúrájába, ami által bővíthetjük ismeretanyagunkat... mert fontos a test és a lélek harmóniája, és mi élvezzük az életet...
| 
