|
Minden bizonnyal legalább egy alkalommal voltak úgy Önök is életük folyamán, hogy nem látták a fától az erdőt. Így jártam én is, mikor "legújabb" csiszolatlan gyémántomat kerestem. Azt a tehetséges fiatalt, aki nincs megelégedve a szürke egyhangúság okozta monotoniával, és átlag fölöttit nyújt- az Élet bármely területén.
Kerestem... és mit gondolnak a kedves olvasók, vajon hol találtam meg ötödik "drágakövemet"?
A szomszédunkban.
Ismerkedjenek meg Havasi Gáborral.
Gábort kisgyermek kora óta ismerem. Eddigi élete- akár úgy is fogalmazhatnék- nyitott könyv előttem. Kedves, tisztelettudó, barátságos, életvidám és céltudatos fiatal, aki keresi helyét egy útvesztőkkel teli Világban, és amennyiben akaratereje és kitartása nem hagyja cserben- biztos vagyok benne, hogy álmait valóra tudja váltani.
Szüleinek- kedves szomszédaimnak- Gábor volt az Élettől az első ajándék. Őt követte Adrienn, majd ismét egy fiú- Marcell, aki bátyjához hasonlóan, szintén tehetséges gyermek... de most következzen a 22 esztendős Havasi Gábor bemutatkozása.
- 1984- ben láttam meg a napvilágot szülővárosomban- Tapolcán, ahol azóta is élek. A Bárdos Lajos Általános Iskola zenei tagozatán végeztem alapfokú tanulmányaimat. Itt kerültem először közvetlen kapcsolatba a muzsikával- bár, megvallva őszintén- nem igazán nyerte el a tetszésemet az énekkar.
Középfokú iskolámnak a Batsányi János Gimnáziumot választottam. A zene itt is keresztezte utamat (vagy én a zenéét?). Első évesen léptem be az akkoriban még iskolai kereteken belül működő Musical Stúdió tagjai közé.
Sikeres érettségi vizsgák után elvégeztem az idegenforgalmi szakmenedzser szakot, s vele párhuzamosan tanultam és folytatom jelenleg is tanulmányaimat az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola- testnevelő tanári szakán- harmadévesként.
- Mi a hobbid, érdeklődési köröd?
- Tanulmányaimból adódóan egyik fő hobbimnak a zene mellett labdarúgást tekintem. Harmadik éve- remélhetőleg erősítem- a Taliándörögd csapatát. A Megyei I. osztályos bajnokság listavezetői vagyunk jelenleg.
Ez a foci. Az életemben az első helyet mégis a musical jelenti. Halápiné Kálmán Katalin művészeti vezetőnek köszönhetően a Tapolcai Musical Színpad tagjaként hódolhatok e nemes időtöltésnek.
- Mikor "találtál rá" a zenére?
- Mint már a fentiekben említettem, általános iskolai évemben már ismeretséget kötöttünk, de ekkor még nem volt felhőtlen a viszonyunk. Aztán a serdülőkor fiúkat érintő kínos velejárója (mutálás)megakadályozta, hogy szorosabb barátságot kössek a zenével.
Gimnáziumban már valami elkezdődött, ám mivel mi voltunk a "kicsik" és az "újak", a Musical Stúdióban csak tömegszerepeket osztottak ránk.
Első és felejthetetlen fellépésem egy nevezetes dátumhoz kötődik.
2000. augusztus 20- án a tapolcai víziszínpadon adtuk elő több ezer érdeklő előtt az István a királyt.
- Hogyan képzed magad?
- Külön énektanár nem foglalkozik velem. Nagyon sokat gyakorlok odahaza, a szobámban, ill. művészeti vezetőnktől- Kati nénitől szoktam tanácsokat kérni az éneklési technikákkal kapcsolatban.
- A Zenés Ifjúsági Színpadok Országos Találkozóján- Szabó bencéhez hasonlóan- Téged is komoly megtiszteltetés ért.
- Tavaly áprilisban, azon a bizonyos versenyen a zsűri egyik tagja- Miklós Tibor, a Budapesti Rock- és Musical Színház igazgatója különdíjasként meghívott egy hétnapos mesterkurzusra.
Itt profi színészek, koreográfusok és énektanárok- többek közt Barbinek PéterDemeter György vagy éppen Robby D- foglalkoztak velünk. Reggeltől- estig kemény próbák folytak- szinte megállás nélkül.
Egyik nap előbb mentem be az énekterembe, hogy magamban gyakoroljak. Egyik pillanatban benyitott valaki- Miklós Tibor volt- és megkérdezte, hogy én énekeltem- e az imént. Igenlő válaszom után felkínált egy fantasztikus lehetőséget- énekeljek, illetve táncoljak az ő színházában.
Nagyon megörültem, de egyúttal váratlanul is ért, így gondolkodási időt kértem.
Ezzel egyidőben zajlott a Megasztár első selejtezője is, amelyre azzal a dallal készültem, amelynek köszönhetően Miklós úr is felajánlotta a szerződést. Itt azonban nem válogattak be a legjobb ötvenbe. Természetesen nem fogtam fel kudarcként a történteket, hiszen egyrészt tisztában voltam a képességeimmel, másrészről pedig az akkori fizikai- és lelkiállapotom is rányomta bélyegét a produkciómra.
- Megváltoztatta életed a felkínált kiugrási lehetőség?
- Hmmm... Hosszú telefonbeszélgetések és sok álmatlan éjszaka után végül nem fogadtam el a szerződést. Nem vitt rá a lélek, hogy a biztos életemet egy jól csengő, biztató, ám ugyanakkor bizonytalan pilléreken álló jövőre cseréljem.
Döntésem meghozatalában sokat segítettek szüleim és barátnőm is, akinek külön köszönöm, hogy végig kitartott mellettem.
Hogy jó döntés volt-e? A jövő minden bizonnyal választ ad erre a kérdésre is.
- Hol szerepelsz, illetve szerepeltek?
- A Tapolcai Musical Színpaddal nagyon sok helyen felléptünk már- határon innen és túl is. A környező településektől, Budapesten és Kecskeméten át egészen Tusnádfürdőig, az egész országot bejártuk.
Legemlékezetesebb az erdélyi fellépésünk volt, ahol az István, a király című rockoperát adtuk elő, és mintegy 3000 határon túli magyar testvérünkkel közösen énekeltük a világ legszebb dalát-a magyar Himnuszt.
- Összeegyeztethető a tanulás és a zene?
- Sokszor van két dudás egy csárdában, de általában rugalmasan meg szoktam találni az arany középutat.
- Mit jelent Havasi Gábor számára a muzsika, az éneklés?
- Tudom, hogy már elcsépelt frázisként hat, de szívemből mondom: zene nélkül nem tudnék létezni sem. Amióta az eszemet tudom, állandóan énekelek, dallamokat dúdolok.
Szeretek szerepelni, és jóleső érzés embertársaimnak örömet okozni. Felemelő és pótolhatatlan apró élményként hat, látni a szemekben a meghatottságtól kicsordult könnycseppeket, vagy az öröm, az önfeledt boldogság jeleit.
Legyen tél vagy nyár, éjszaka vagy fényes nappal, legyek vidám vagy éppen búskomor- a zene mindig megnyugtat és feltölt.
- Tervek és célok?
- Egy életen át szeretnék énekelni, és szeretném, ha mindvégig örömet okozna számomra, s általam másoknak is.
Szeretnék békében, boldogságban és egészségben élni... kell ennél több?
| 
