|
 Mint a hazai filmek fogadatlan prókátora, az idei esztendőt egy "friss" vígjáték megtekintésével zártam.
Fonyó Gergely rendező előző, szórakoztató filmje után /Tibor vagyok, de hódítani akarok!/ pozitív előjelekkel ültem be az európai mércével mérve is minden kritériumnak megfelelő tapolcai ART Moziba, hogy rekeszizmaimat megdolgoztassam az IDEGÖLŐ című magyar- görög koprodukciós vígjáték megtekintésével.
A vetítés után vegyes érzelmekkel távoztam.
Minden kezdet nehéz, így erről a filmről sem könnyű véleményt, legfőképpen pozitív kritikát mondani. Ugyanis sok a pro és kontra középúton való találkozásának a végterméke- az ún. "B" kategóriás tucatfilmre jellemző klisé.
Fonyó Gergely rendező:
- Ha te rendezed a filmet, amit ráadásul te is írtál, folyamatosan javítanál a könyvön. A saját gyermeked, ismered kívülről-belülről és nem engedheted meg, hogy ne vedd észre a hibáit. Nehéz vígjátékot készíteni: időt kell hagyni a poénoknak, s ha abban a pillanatban nem nevetnek a nézőtéren, az borzasztó, az maga a halál. És éppen ettől szép ezt csinálni, mert igazi feladat, kihívás.
Ami az alkotás címét illeti- kétségtelenül biztató. Aki a vígjáték tartalmi részét nem ismerte, asszociálhatott- hiszen kétértelmű a kifejezés... és sajnálatos, hogy a magyar nyelv eme csodálatos sajátosságát és egyediségét képtelenek voltak az alkotók gegek formájában vászonra vinni. Pedig a magyar filmek igazi erőssége ezidáig is a szójátékokból, szófordulatokból álló humorlabdacsok voltak, mivel- ahogy Koltai Róbert is említette tapolcai közönségtalálkozóján:- Nem mindegy, hogy 60 millió forint, vagy 60 millió dollár egy alkotás költségvetése.
Tehát a képi látványvilágra nagyon nem apellálhat a rendező anyagiak hiányában... igaz, a nagyrészben Rodoszon forgatott filmben láthatunk egzotikus képkockákat, de a hotel szponzorációs ingyenreklámja, amely ötpercenként bevillan- szétrombolja gondolati görög nyaralásunkat.
Amennyiben visszatérünk a tartalmi dolgokra- bizony, többre lett volna hivatott, mert atomjaira bontva vicces a történet, s a benne szereplő karakterek is.
Még akkor is, ha segítségül hívták a film készítői a holywoodi sikersztorikat- egy csipetnyi Tarantino, egy csipetnyi Desperado, egy kevéske Bérgyilkos a szomszédom, egy mákszemnyi A fogorvos- horror, thriller, akció és romantika másfél órában...
Fogfájós magyar profi bérgyilkos /öregbítsük jó hírünket saját filmünkben- hahaha!/, ráadásul a macsó férfi édesanyjával él- aki emellett még süketnéma is, aztán göröghonban zűrös nemi életű, szerencsétlen fogorvos, aki saját életére tör és az ő életére is törnek /hú, de bonyolult!/, egy dekoratív- egzotikus rendőrnő, aki tpersze az egyszerűség kedvéért rokoni szálak fűznek az "idegölő" fogdokihoz. Szexéhes feleség pénzéhes színházi rendezővel, s egy babérokra törő maffiózó recepciós. Ezt mind- mind mozsárba öntjük, jól összekeverjük és máris ezerfelé futó szálból áll össze a történet, amely valóban többre lett volna hivatott. A gyilkolás, halál és a romantika, szerelem valamint az üldöző és üldözött kialakuló barátság sem tenné unalmassá a vígjátékot, mindössze ezeknek a filmes kliséknek a tálalásával volt baj- szerintem.
Néhány szót a szereplőkről. A hazai sztárjaink közül üde színfoltként hatott Molnár Piroska játéka a süketnéma, egyetlen gyermekéért minden képes édesanya szerepében. Csányi Sándor talán, ha nem 30 másodperet kap a filmben és megmutathatta volna magát komikusként is- ki tudja?
Ami viszont biztos- Gesztesi "Shrek" Károly nem véletlenül kihagyhatatlan a hazai filmek szereplőgárdájából. A rárótt feladatot maximálisan elvégzi, igaz- Banderas után nem egy ilyen bérgyilkosra gondoltunk... hát Istenem- ő a mi magyar Desperadónk- legyünk rá büszkék!
A hazai szereplők közül utoljára hagytam Kovács "Koko" Istvánt. Nagyszerű élsportolónk volt, még műsorvezetőként is nézhető. Azonban számomra érthetetlen, hogy pusztán baráti szálaktól vezérelve, most már nem első ízben, miért foglalkoztatja több hazai rendező is filmjében?
A görög színészek, ha rövid időutazást teszünk- alapból tehetséget hordoztak génjeikben. A fogorvost alakító Yiannis Zouganelis alakítása is mosolyra fakasztó, mimikája egyedi. Azonban itt is engedtessék meg, hogy a Jorgoszt szinkronizáló Reviczky Gábort megemlítsem. Tökéletes munkát végzett, oly annyira, hogy én végig őt láttam görög kollégája helyett a filmvásznon. Talán sikeresebb választás lett volna ezt a szerepet rá osztani.
Natalie Dragoumi nevét is érdemes megjegyeznünk. Oscar- díjra biztos nem jelölnék filmbéli alakítása miatt, de amellett, hogy jó színésznő, dekoratívsága és egzotikuma magával ragadott... és a film végére őszintén kívántam, hogy happy end- del végződjön a történet, mintegy ily módon nyerje el- ha csak a filmben is- méltó jutalmát alakításáért a két színművész.
Összességében tehát elmondhatom, hogy az Idegölő című film, néhány jól elsült gegtől eltekintve- nem egy túl nagy durranás- sajnos!
Sem képi, sem hangulati effektjeivel nem érte el azt a hatást, amit az alkotók szeretettek volna, pedig a történet és karakterek magukban hordozták egy sikeres vígjáték csíráit.
Elkeseredésre azonban semmi ok- félig ő is a mi gyerekünk, tehát szeretni fogjuk, ha egy kicsit sárga, ha egy kicsit savanyú- akkor is!
| 
