|
 „Szatírikus hangvételű Szőke- film lesz,
ami falusi környezetben, elkötelezett MÁV dolgozók sajátos szubkultúrájában
játszódik. A vasutat választottuk a történet közegéül, mert- mint régen szokás
volt mondani- a vasút állam az államban, tehát önálló világként jelképe az
egyszerű emberek társadalmának”- e szavakkal vallott alkotásáról a rendező-
forgatókönyvíró Szőke András.
A Hasutasokat- nagyrészt Taliándörögdön forgatták, néhány jelenetet
pedig a tapolcai vasútállomáson. A helyszínen kívül, helyi szakmabeli
statiszták is feltűnnek a filmvásznon. Közülük egy- Zsinkó Gábor /a fotó közepén látható/.
- Néhány szóban magadról!
1968. áprilisának harmadik napján születtem Tapolcán, ahol jelenleg is élek feleségemmel és leányommal. Több mint két
évtizede dolgozom már a MÁV- nál, jelenleg mint vezető jegyvizsgáló. Szeretek
emberekkel foglalkozni, de úgy gondolom, hogy ezt a hivatást nem is lehet, nem
is érdemes másképp’ végezni.
- Hogy kerültél kapcsolatba a film készítőivel?
- A tapolcai állomásfőnök- Kocsor Ferenc- útján. Ugyanis őt kérte meg
Szőke András, hogy négy főt válasszon ki, akik majd statisztaként szerepelnének
az alkotásban. Így kerültem a filmbe, ahol is az első forgatási napon szemügyre
vett bennünket a rendező- végül megfelelőnek talált mindnyájunkat.
- Milyen érzés volt viszont látni magad a filmvásznon?
- Természetesen nagyon jó érzés és egyben nagy megtiszteltetés, ha az
embert egy ilyen feladatra kiválasztják. Arról nem is szólva, hogy egy életre
szóló élmény részt venni egy filmforgatáson, testközelből együtt dolgozni a
kortárs színésznagyságokkal.
 - Meddig tartott számotokra a forgatás?
- Nagyjából másfél napot vett igénybe. Először a tapolcai állomáson
vettek fel velünk jeleneteket egy fél napon keresztül, majd másnap a
taliándörögdi határban felépített díszleteknél forgattunk /fotónkon/. Nagyon oldott
volt a hangulat, ez szerintem vissza fog köszönni a filmvászonról is. A stáb, a
színészek is kedvesen fogadtak bennünket.
- Mit szólt a család a szereplésedhez?
- Először meglepődtek, mikor
közöltem velük a jó hírt, de természetesen osztoztak örömömben. Az ember nem
minden nap kap egy ilyen lehetőséget.
- Szóvá teszik-e a vasutas kollégák, ismerősök szereplésed?
- Főleg a forgatás után érdeklődtek sokan arról, hogy milyen és
hogyan…? Persze, az ilyenkor szokásos ugratások, beszólások sem maradtak el.
Többen is a „művész úr” titulussal illettek bennünket. Jókat mosolyogtunk, mert
aki nem érti a tréfát, az ne is tréfálkozzon!
- Láttad már a filmet- ha igen, hogy tetszett?
- Igen, már megtekintettem. Nekem tetszett, nem csak azért, mert néhány
percben én is feltűnök benne, hanem olyan „Szőkésre” sikeredett. Ugyanakkor
mint minden más életünkben- ez is ízlés dolga. Fotók: Hasutasok című filmből mentve jpg. fájlformátumban
| 
