Mint azt Önök közül mindenki tudja, június első vasárnapján köszöntjük mindazokat, akik a betűvetésen át a diplomaosztóig megtanítottak bennünk az 1x1- től egészen a csillagos egekig terjedő lexikális és az életben is kamatoztatható tudásra.
Tanítóink és tanáraink- nehéz küldetést vállaltak, de egy- egy mosolygó szempárt, sikeres életutat hallván- látván mosoly ül ki olykor gyűrött arcukra, miközben magukban ennyit mondanak: - Már megérte! Ennyi bevezető után következzenek Nacsa Ferenc /fotón/ barátom megható, kedves és megszívlelendő gondolatai. Isten életessen minden pedagógust, nem csak ma, hanem az év 365 napján!!!
Nagy Zsuzsanna! Remélem, hogy az Istennél a legjobb helyet kapta,
mert bizton mondhatom, hogy megérdemli. Szőkés- barna haj, meleg barna szem, s a
belőle sugárzó biztonság a mai napig könnyeket csal a szemembe. A türelem, a szeretet és a segítőkészség
jellemezte! Negyvennégy évvel ezelőtt,
megszeppenve léptem át az aszódi általános iskola épületét, mint első osztályos
tanuló, ahol Nagy Zsuzsanna tanítónő fogadott.
Tanított,
nevelt, oktatott, sulykolt és segített. Még 26 éves koromban is megtette
szavaival és a szeretettből fakadó, meggyőző véleményével. Annak ellenére, hogy
csak két évig tanított, még ma is eszembe jut. A vele való élmények ennyi év
után elmosódnak, de az, hogy még emlékszem rá az csak az ő érdeme.
Katonacsaládban
nőttem fel, ráadásul 3-4 évenként költöztünk városról – városra, váltottam az
iskoláimat. Így Aszódon, Gyöngyösön, Kartalon és Nógrádon fejeztem be 1972-ben
az általános iskolát.
Rózsa
Györgyné Gyöngyösről, Molnár
Krisztina és Tóth Ernő Kartalról,
Radnai Valéria és György, Galambos Ferencné, Horváth Tivadar Nógrádról. Olyan nevek és olyan
személyiségek, akikre tisztelettel emlékszem 35 év után is. Igen nagy feladat a tanító,
a tanár, a pedagógus munkája- hite, a hitvallása, a hozzáállása és nem
utolsósorban a türelme. Hiszem és tudom, hogy manapság ebből kell a legtöbb.
Csak tisztelni tudom őket, ha a
hivatástudatuk magaslatán állnak. A
fiaimat e város óvónői, tanítói, tanárai nevelték, segítették és támogatták. A 25
éves fiam ma végzős egyetemista, folyamatos kiváló eredményekkel, míg a
kisebbik 17 évesen középiskolás Budapesten, s mindketten a Bárdos iskolából
kerültek ki.
Két
felnőtt gyermekkel mögöttem csak azt tudom és tapasztaltam, hogy a szülő és a
tanárral való folyamatos kapcsolattartás a gyerek érdekét szolgálja. A ma látható
külső anyagi értékek hajszolása és a rohanó képzés miatt, vajon mennyi idő jut
a tanár és tanítvány közötti kapcsolatra, az egymás iránti tiszteletre?
Milyen
tiszteletet lehet ma kivívni egy tanárnak szeretettel, tekintéllyel, tudással
vagy annak átadásával egy tanulni akaró vagy nem akaró diáknak? Ma meddig
gyermek a gyermek, és milyen a mai gyermek? Mi szülők mit teszünk annak
érdekében, hogy a gyermekeink tiszteljék azon pedagógusokat akik, helyettünk is
nevelnek?
Kedves Dancs
István! Megállítottál,
hogy „Emlékszel az első tanítódra, ha igen, akkor milyen emléket őrzöl róla,
van e pozitív élményed?” István! Nekem
csak az van.
Ha ma kellene
viszonyítnom, akkor kiemelt tisztelettel köszöntöm Baummgarter Erzsébet tanítónőt
és a hozzá hasonló tanítókat a pedagógusnap alkalmából. E verssel szeretném
befejezni mondandómat és minden jót kívánva Önöknek, akik ma pedagógusok.
Tapolca, 2007. június 3.
Tisztelettel!
Nacsa Ferenc Tapolca és
Környéke Honvéd Bajtársi Egyesület elnöke
Gyermekeink!
„Ha a gyermek együtt él a kritikával,
Megtanulja a bírálgatást.
Ha a gyermek együtt él a gyűlölettel,
Megtanulja a háborúzást.
Ha a gyermek együtt él a félelemmel,
Megtanulja a szorongást.
Ha a gyermek együtt él a nevetségességgel,
Megtanulja a félszegséget.
Ha a gyermek együtt él a szégyennel,
Megtanulja bűntudatot.
Ha a gyermek együtt él a megértéssel,
Megtanulja a türelmet.
Ha a gyermek együtt él a buzdítással,
Megtanulja a magabiztosságot.
Ha a gyermek együtt él a dicsérettel,
Megtanulja mások megbecsülését.
Ha a gyermek együtt él a jóváhagyással,
Megtanulja a szeretni magát.
Ha a gyermek együtt él az elismeréssel
Megtanulja, hogy céljai legyenek.
Ha a gyermek együtt él az önzetlenséggel,
Megtanulja a nagylelkűséget.
Ha a gyermek együtt él az őszinteséggel és méltányossággal,
Megtanulja az igazságot és a jogszerűséget.
Ha a gyermek együtt él a biztonsággal,
Meg tanul hinni magában és a környezetében.
Ha a gyermek együtt él a barátságossággal,
Megtanulja, hogy a világ olyan hely ahol jó élni.
Ha a gyermek együtt él a nyugodt derűvel,
Megtanulja, hogyan találjon lelki békét.”
Vajon a mi gyermekeink mivel élnek együtt??
|