"És nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, a tél
küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé –
mindenszentek és halottak napját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama
nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata,
tartalma azonban az élet, s tegyük hozzá, a szó legigazibb,
legemberibb, tehát leginkább szellemi értelmében – élet. Halottaink
szeretete elsőrendűen az élet iskolája." /Pilinszky János: A tél küszöbén- részlet/
Bertók László:Halottak napja
Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk
pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre
igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk,
megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az
útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat
ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta
magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala
vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa,
csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat,
Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán
visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.
Gyertya- gif: www.sulinet.hu
|
