„A szeretet a hűség csontvelője, a jámborság ütőere, a lelkierő izma; úgyszólván, maga az élet”
„Három napig jók vagyunk, sőt
emberségesek,/Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!”- énekelte 1986-
os albumának egyik slágerében /Ha elmúlik karácsony/ a népszerű Neoton Família.
Valóban így van, hajlamosak
vagyunk legnagyobb kincsünkről, a hol izzó, hol pislákoló szeretet tüzéről
megfeledkezni… sőt, újabban anyagiakban mérni.
A kivétel mindig erősítette azért
a szabályt- gyermekeim is apró, de mindig hasznos ajándékkal lepnek meg. A test
mellett, lelkemet is felruházzák. Tradicionális módon, a karácsonyfa alól most
sem hiányozhatott Osho könyve.
Ezúttal az Ő eszmefuttatása mellé
a saját, szubjektív gondolataimat is „mellékelem”.
„Például, ha szeretsz egy nőt, és abszolút hűséget kérsz, meg fogsz
őrülni, ahogy a nő is. Mert ez lehetetlenség. Az abszolút hűség azt jelenti,
hogy még csak nem is gondol, még csak nem is álmodik más férfiról- ami nem
lehetséges. Ki vagy te? Miért szeretett beléd? Mert férfi vagy.
Ha beléd tudott szeretni, miért ne gondolhatna másokra? Ez a lehetőség
nyitott marad. Mi történik, ha egy gyönyörű ember halad el mellette, és vágy
ébred benne? Csupán annyit mondani: „Ez az ember gyönyörű”- azt jelenti, hogy
belépett a vágy. Akkor nevezel gyönyörűnek valamit, ha úgy érzed, érdemes arra,
hogy birtokold és kiélvezd. Amikor nem maradsz közönyös.
Ha pedig abszolút hűséget kérsz – ahogy az emberek általában teszik-,
akkor elkerülhetetlenül konfliktus támad, és gyanakvó maradsz. Gyanakvó fogsz
maradni, mert ismered a saját elmédet – szoktál más nőkre gondolni, hogyan
bízhatnál abban, hogy az asszonyod nem gondol más férfiakra? Ismered a saját
gondolataidat, ezért tisztában vagy azzal, hogy ő is ugyanolyan dolgokon
gondolkodik. Ebből bizalmatlanság, konfliktus, szenvedés születik. A lehetségesnek
tűnő szerelem lehetetlenné válik egy lehetetlen vágy miatt.” /Osho:
Intelligencia 10-11.o./
Az indiai misztikus gondolatai
után a német irodalom egyik legnagyobb alakjának- Johann Wolfgang von Goethe-
nek a varázslatosan megfogalmazott- idevágó- mondata jutott eszembe: „Ahol a
bizalom hiányzik, ott a szerelem koszorújának hiányzik legszebb virága.”
Szervesen kapcsolódik a zártabb
keleti kultúra és az európai értékrend két külön nagyságának a gondolata, mert
van egy összekötő kapocs- a szerelem. Osho a hűség, Goethe a bizalom útján
indul el.
Ezért is vált egyik kedvenc
idézetemmé a német nagyság mondata. Bizalom. A keleti bölcs abszolút hűségről
szól, ami valóban annyira lehetetlen, mint amikor a mi kultúránkban arról
ábrándozunk, hogy tökéletes férfi vagy nő. A Mindenható tökéletes- mi emberek
gyarlóak, bűnösek vagyunk, még akkor is, ha elindultunk az Osho által oly’
sokszor emlegetett megtisztulás, ego nélkülivé válás útján.
A későbbiekben két másik fontos
dologról is szól- „birtokold” és „kiélvezd”. Az emberben már hosszú ideje
működik a birtoklási vágy, nem egy esetben- példák sokaságát lehetne említeni-,
válás után is azt vallja az ex-férj: - Ha nem lehet az enyém, akkor másé se
legyen!
Ebből könnyen tragédiába
torkollnak az események. Az élvezetről nem szólok bővebben, mindenki mérlegelje
magában… ezen a téren is lassan állati szintre süllyed az emberiség.
Osho gondolatmenete végén
konfliktusról, szenvedésről ír… és az általam is hangsúlyozott bizalom
ellenpólusáról… a bizalmatlanságról.
A szerelem intézményrendszerének egyik
fő alappillére a bizalom, ami szervesen kapcsolódik a hűséghez is. Ennek
hiánya, vagy részleges jelenléte életünk mindennapjaiban megingathatja a legerősebbnek
hitt párkapcsolatokat is.
Természetesen lépcsőfokai vannak-,
lehet vakon bízni és egyfajta „láthatatlan figyelőrendszer” is kiépíthető… de
akkor a többi alappillért is aláaknázzuk, mint a tolerancia, rugalmasság,
kompromisszum-készség, őszinte és tiszta szeretet.
Fiatalabb ismerőseim néha nekem
szegezik a kérdést, hogy féltékeny típus voltam-, vagyok-e?
Meglepődve és némi kétkedéssel
fogadják nemleges válaszom. Röviden ki szoktam fejteni, hogy nem biztos, hogy
az általam képviselt álláspont a követendő, de… Murphy törvénye után szabadon,
amennyiben egy párkapcsolat hűtlenség-szintre süllyed, ott valamelyik fél már
komoly hibát követett el...ergo-, aminek meg kell történnie, meg is fog történni…
még akkor is, ha tűzzel-vassal hadakozok ellene. Ugyanis az már egy negatív érzelmi
folyamat végterméke, ha úgy dönt akár a férfi, akár a nő, hogy megcsalja
életének párját. Érdemes mindkét félnek önvizsgálatot tartani, értelmes emberi
keretek között megbeszélni- mikor, miért jutott ide a kapcsolat.
Taglalhatnánk azt is, mi a hűség
definíciója? Ki és mit ért ez alatt? Olvashattuk, Osho kultúrájában is működik
a tolerancia- bizonyos határok között.
Végül- nálam műveltebb, képzettebb
szakemberek, főleg szociálpszichológusok is több helyen leírták, hogy napjaink
egyre inkább ránk nehezedő szocializációs tényezői is elősegítik mindazt,
aminek következménye az Osho által megfogalmazott mondat: „A lehetségesnek tűnő szerelem lehetetlenné
válik egy lehetetlen vágy miatt.”
Itt azonban nem pusztán
hűtlenségről, bizalmatlanságról beszélünk, hanem egy összetett társadalmi
problémáról, amelybe a megélhetésért folytatott napi küzdelmeken keresztül az
emberi értékeink kihalásáig, hosszú listán át vezet a legfőképpen szeretet-nélküliséggel,
hitetlenséggel kikövezett, reménytelenségbe torkolló út.
Írásomnak egyfajta keretet adva,
az indiai misztikus, a német irodalmi nagyság után, az angol prédikátorok
fejedelmének nevezett Charles Haddon Spurgeon bölcs gondolatát osztom meg
Önökkel, amely mindnyájunk gondolatát egy mondattá fűzi össze:
„A szeretet a hűség csontvelője,
a jámborság ütőere, a lelkierő izma; úgyszólván, maga az élet.”