"Játszani kell magunkkal és a vérségi hozzánk tartozókkal, a
barátokkal, a szerelmekkel, a sikerekkel, a csalódásokkal, a pénzzel és a
karrierrel, az egészséggel és a betegséggel, végül az élettel és a halállal is." A fenti gondolatok dr. Popper Pétertől származnak, ahol még a mindennapok pozitív, elvonatkoztatott homo ludens- i életfilozófiára buzdított. Az ország egyik legnépszerűbb pszichológusa- mától- a bárányfelhőkre írhatja bölcsességeit. 76 évesen ért véget földi pályafutása.
Mindössze egyetlen személyes emlék fűz dr. Popper Péterhez, amikor középfokú tanulmányaim során hallgathattam magával ragadó, közérthető előadását /Budapesten/. Három emberre tekintettem fel életem ezen korszakában ebben a szegmensben- az egyik- dr. Popper Péter, a másik dr. veres Pál, végül... de korántsem utolsósorban- Müller Péter. Mindhármuknak fontos szerepe volt abban, hogy depresszív lelki stádiumomból -néhány sorukkal- is képesek voltak kiemelni. "Pali bácsi" a vicces vérprofi, Popper doktor a szerény, kimért, lényegre törő, kedves, őszinte és közvetlen jellemével vívta ki elismerésemet. Müller Péterrel nem volt szerencsém- a mai napig- személyesen találkozni. Dr. Popper Péterért bizonyára százezrek fohásza száll ma és az elkövetkezendő napokban az égbe- előadásaival, könyveivel, vagy a tanácsaival személyesen és a különböző médiumokon keresztül rengeteg embernek segített a lelki gondok, problémák feloldásában, megoldásában, míg klinikai gyermek-szakpszichológusi végzettségét a szülők vették igénybe évtizedeken át. Hívő ember volt, ezerarcú és mégis maradt földön járó... egészen a mai napig. Lelke az égben, teste az anyaföldben lel nyugalmat... de öröksége megmarad az utókornak- hang- és videó felvételeken, könyvekben... és a szívünkben. Személy szerint néhány bölcsességével, idézetével emlékezem dr. Popper Péterre- amelyekben egy egész élet, egy egész Univerzum benne foglaltatik- pedagógia, szociológia, hit-remény-szeretet, család, élet-halál... Isten! Nyugodjon békében!
Popper Péter (Budapest, 1933. november 19. – Budapest, 2010.
április 16.)
"Az indusztriális pedagógia futószalagként működik. A
futószalagra hatéves korában, amikor szalagérett, ráállítják a gyereket, és
minden tanórán rászerelnek egy kis többlettudást irodalomból, fizikából,
matematikából stb. Tizennyolc év múlva, mint diplomás álértelmiségi, lelép a
futószalagról. Jogász, orvos, mérnök lett belőle. Jó gyerek az, aki megadóan
hagyja, hogy a tudáselemeket fokozatosan rászereljék. Rossz, aki ágál, vagy
számára túl lassú, vagy túl gyors a futószalag sebessége. Ezeket, mint lelki betegeket,
pszichológushoz, pszichiáterhez, nevelési tanácsadóba kell küldeni."
"A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a
megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már
lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat - a mosakodást,
a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is
beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang
egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa
nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!"
"A politikusnak minden pártban vannak ellenfelei. Ellenségei
csak a saját pártjában."
"E szociálisan és érzelmileg gyermekded nemzedék, amely olcsó
és tetszetős mítoszokkal, jelszavakkal és tekintélyszemélyek által könnyen
irányítható, a legkívánatosabb tömegbázisa mind a diktatúráknak, mind a
globalizációs társadalmaknak."
"A lényeg: ne égj a saját múltad tüzén! Mert az maga a pokol.
Ráadásul te választottad."
"Szakítás után már ne újíts fel régi kapcsolatokat, ne
szervezz még egy búcsúlefekvést, újrakezdést, és ne alakíts ki "se
veled-se nélküled" jellegű kapcsolatokat. Az élet teremt olyan
helyzeteket, amikor választani kell. Ne menekülj el a döntés, a választás
felelőssége elől."
"Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad
volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet.
Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz
messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden
olyan belső történést, szégyent, ami megaláz."
"A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle
véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és ez nem lehet más, mint
a te hited. A te hited az ő örök életében, örök jelenvalóságában."
"Tépd le magadról a sleppedet! Ne fájjon a szíved azért, ami
elmúlt! Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott
maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?"
"Játszani kell magunkkal és a vérségi hozzánk tartozókkal, a
barátokkal, a szerelmekkel, a sikerekkel, a csalódásokkal, a pénzzel és a
karrierrel, az egészséggel és a betegséggel, végül az élettel és a halállal is."
"A család sokszor igen nehéz alkalmazkodást, lemondásokat
követel az együttélés érdekében. De ennek a vállalásához hit kell, Istenhit.
Isten és a család szentségében kell hinni, nem a társadalmi szerződésekben,
konvenciókban."
"Az élet tiszteletével kezdődik a sokat és üres frázisként
emlegetett igazi szeretet. A családi szeretet is. S ennek alapja az öröm, hogy
a másik a világon van, és hogy találkozhattunk. S ennek az érzésnek a másik
alapja az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a
találkozásunk erről is szól. Semmiféle gyűlölet, önutálat nem fér bele a
szeretetbe. A mérgelődés, a harag, a féltés, az aggódás bőven belefér, de a
gyűlölködő elutasítás nem."
"A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme,
jó érzései (...) fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző,
egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár
utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet - ha már megszűnt is
- visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben:
a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van."
"A lelkünk teljes kitárulkozása még a legbizalmasabb
kapcsolatban sem ajánlatos. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy személyes titkai
legyenek."
"Végül is meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság -
mindegy. (...) Ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová.
Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el,
amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért."
"Soha ne sakkozzatok az Istennel! Az Isten mindig tud új
figurákat teremteni a táblára, amikor azt hiszitek, hogy már megnyertétek a
játszmát."
Fotók: www.szegedma.hu és www.polc.hu Idézetek: www.citatum.hu
|