English version
Adózás, helyi adók

Állatbarát

Állatorvosok

Állattartás

Balaton

Belföld

Bemutatjuk

Beruházás

Borturisztika, borturizmus

Cégek, vállalkozások hírei

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Egyesület

Egyházak

Elektronikus ügyintézés

Életmód

Érdekességek

Események

EU információk

Felhívás

Felmérések

Fiatalok

Foglalkozás egészségügy

Foglalkoztatás

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Hazai sport

Helyi önkormányzat

Honvédség

Humán

Információ

Informatika

Informatika és távközlés

Ingatlan

Innen-onnan

Interjú

Internet / multimédia

Intézményfenntartás

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

KDNP

Képviselők hírei

Kézilabda

Kiállítások, konferenciák

Kistelepülések

Kistérségek

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Kosárlabda

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közgyűlés

Közlekedés

Közlekedési információk

Közvélemény

Kulturális programok

Labdarúgás

Magyar foci

Moziműsor

MSZP

Műsorok

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Olimpia

Önkormányzati választás

Pályázatok

Pedagógia

Piackutatás

Politika, közélet

Portré

Rally

Regionális programok

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sajtó

Sakk

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Statisztika

Szabadidő

Szerencsejáték

Szociálpolitika

Társadalom

T-Kisebbségek

Történelem

Tudomány

Tudományos hírek

Tudósítás

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vállalkozásfejlesztés

Vallás

Vélemények


Batsányi Emléklapok Tapolcán

Tapolca minden alkalommal méltóképpen emlékezik azokról a nagyjairól, akik az élet bármely területén maradandót alkottak.
Közülük a legelismertebb a magyar felvilágosodás korának egyik domináns költője, településünk szülötte- Batsányi János.
Május 3-17- ike között a Batsányi Emléknapok keretében számos rendezvényt szerveztek, szerveznek városszerte.

Tapolca radikális gondolkodású költőjére- hagyományosan- minden esztendőben megemlékeznek. Ebben jelentős szerepet vállal a Tapolcai Városszépítő Egyesület Batsányi Emlékbizottsága, valamint a neves irodalmárunk nevét viselő intézmények, szerveződések is.
A Batsányi-kultusz ápolását kiemelt feladatként kezelik a szervezők, illetékesek. Természetesen lehetne még mit reformálni a rendezvénysorozat strukturális részén, de a befektetett munka, és a költő nimbuszának őrzése, ápolása és átadása az utókornak- feltétlenül példaértékű.
A Batsányi Emléknapok mégsem irodalmi, sokkal inkább sportvonalon kezdődött. A Városi Rendezvénycsarnokban zajlott- május 3- án- a Batsányi Kupa III-IV. korosztályos leány kézilabda torna, ahol a helyi és néhány vidéki iskola mérte össze tudását.
Három nap múlva a Tamási Áron Művelődési Központban a színvonalas Batsányi Gála került megrendezésre.
A "központi" napon /május 10./ a koszorúk elhelyezésére került sor. A város vezetői, pártok és civil szervezetek képviselői először a Pantheon-falnál Keresztury Dezső emléktáblájánál, majd a Városi Múzeumnál és a Batsányi Emlékszobában adóztak méltóképpen.
Ezután Baumberg Gabriella mellszobránál, majd Batsányi János szobránál is koszorúztak. A rendezvényen közreműködött a Batsányi Kórus, valamint Szigetvári Réka, a névadó középfokú oktatási intézmény tanulója szavalt.
Az ünnepi ceremónia a költő szülőházánál folytatódott, ahol a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar és Debreceni Sára Borbála /T.Á.I. Batsányi János Tagintézmény/ közreműködése után Horváthné Németh Edit mondott tartalmas ünnepi beszédet.

Gál Sándor idézete után Tapolca "lánglelkű szülöttét", annak emberi nagyságát idézte meg: - ,,Van három szavunk, amely meghatározza létezésünk teljességét. Az első az anyaöl, a második az anyaföld, a harmadik, pedig az anyanyelv. Az első az életet adó, az életre nevelő, a második a létezésünk, sorsunk, munkánk, sikereink és kudarcaink színtere, s majdani nyugvóhelyünk is. És ami e kettőt egybefogja – a harmadik - az az anyanyelv.”

Gál Sándortól idézett gondolatokkal szeretném köszönteni Batsányi János egykori szülőházánál a velünk együtt emlékezőket.

Tapolca város méltán büszke lánglelkű szülöttére a 1763-ban született Batsányi Jánosra.

Hosszú idő telt el azóta, hogy a linzi temetőben felnyitottak egy sírt egy magyar költő felett, aki egész életében szívén hordozta a nemzeti művelődés ügyét, aki sokat fáradozott irodalmunk újjáteremtésén, akit azonban ­– miután el kellett hagynia hazáját – idős korában s halála után sokáig elfeledtek.

Részleteiben szólt Batsányi életútjáról, forradalmi időszakáról, majd megpróbáltatásiról is: "- A Kassán töltött évek jelentették a költő életének legjelentősebb, leggazdagabb, egyúttal legforradalmibb időszakát is.

A II. József uralkodása alatti törvénytelenségek mélyen sértették Batsányi hazafiúi érzéseit. Emiatt vállal majd eszmei közösséget a Martinovics vezette jakobinus mozgalommal.

Az elnyomatás szüli  Batsányi szabadságért való rajongását, és ennek hatására írta meg azt a három versét – köztük A franciaországi változásokra című epigrammáját – amelyek miatt végül el kell hagyni Kassát.

A Martinovics-összeesküvés felfedezésekor Batsányi neve is szerepelt a terhelő vallomásokban, s ez elég volt elfogásához. 1794-ben először Bécsbe, majd Budára vitték, ahol egy évi börtönre ítélték, majd több társával együtt Kuftstein várába szállították.

A magas hegyi vár kerek tornya volt a börtönük. Azt, hogy hogyan és mennyi nélkülözés, szenvedés közt múlt el az ott töltött egy esztendő, nem tudjuk, csak az itt született költeményekből sejthetjük, melyeket Kufsteini elégiáknak nevezünk.

1796 nyarán szabadult ki Batsányi, de hazájába való visszatérésre nem gondolhatott. Így indult Bécsbe, ahova fogsága előtt vágyódott, hisz a kiváló magyar írók ott éltek, s a magyar irodalom jelentős műveit is ott jelentették meg nyomtatásban."

Kitért az irodalmi nagyság kálváriájának egyes helyszíneire- a bécsi és párizsi időszakára, majd nap szerint kiemelte 1815. augusztus 5- ikét, amikor Batsányi Jánost a párizsi lakásában verték bilincsbe, mint egy „közönséges gonosztevő”- t.

Záró gondolataiban külön hangsúlyt kapott, hogy városunknak valóban fontos a Batsányi-kultusz méltó őrzése, ápolása és átadása: „- Ebben volt Batsányi nemes. Hogy itt élt, életútjának nyomait emléktábla, utca, tér, iskola, és életnagyságú, nemrégiben felállított szép szobra jelzi.

Sajnos a feudális urak, marhakereskedők, bormilliomosok gazdag városának közönye szülőházát nem kímélte meg, nyomtalanul eltűnt az időben.

De, mintha előre tudta volna, hogy az egyszerű parasztok és saruvarga ivadékok eljutnak még oda, hogy költészetét megismerik, és tanítását méltón fogják követni. Megírta saját sírfeliratát, mely a tapolcai temetőben jelzi, hogy

      „A kortársak lehetnek irigyek, vagy hálátlanok,

      Az utókor igazságos lesz.”

Az utókor, a mi korunk valóban igazságos hozzá. Tapolcán szinte mindenki tud Batsányi Jánosról.

Úgy él az emberek tudatában, mintha tegnap ment volna el hazulról.”

E sorokat Mátyás Ferenc 1964-ben írta útinaplójában, és én, aki Tapolcán születtem és ma is ebben a városban élek, csak annyit tudok hozzátenni: Ez ma is így van!”

A következő percekben a szülői ház falán található emléktáblánál is koszorúztak, majd a nap záróakkordjaként a Wass Albert Könyvtár és Múzeum adott otthont az emlékülésnek.

Szomorú, hogy a százas nagyságrendű tömeg a Kertész Károly: Elfelejtett önkéntesek a Batsányi-kultusz múltjából és Hangodi László: Batsányi emlékkiállítások Tapolcán címet viselő, érdekfeszítő és tartalmas előadására minimálisra /20 fő alá/ apadt.

Megemlítem a közreműködőket is, akik előadásukkal valóban emelték a rendezvény nívóját. Szabó Ábel, a Batsányi János Gimnázium és Kollégium tanulója, valamint a Járdányi Pál Zeneiskola Kamarazenekara .


Folytatjuk...

Publikálta
null