"Trianon emléke fájó pont ma is, egy példátlan méretű megalázása, megcsonkítása a magyar nemzetnek"
 Tapolca- 2010. június 4. - A trianoni békeszerződést /mert így vonult be anno a köztudatba/, 1920. június 4- én, magyar idő szerint 16:32 órakor írták alá a versaillesi Nagy-Trianon kastélyban.
Hazánk elvesztette területének és lakosságának is mintegy 2/3-ad részét, de azóta, aki magyarnak tartja magát, emlékezik erre a sorscsapásra.
Tapolca ebben is példát mutat a többi településnek.
 Szinte percre pontosan- 2010. június 4-én 16:30-kor kezdődött meg a Köztársaság téri Trianon- emlékműnél a megemlékező program.
A harangszót követően a Tapolcai Kamarakórus két művet énekelt, majd közösen- a Himnusz hangjai csendültek fel.
A következő percek az emlékezés jegyében teltek. Vitéz Győrffy-Villám András, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tiszteletbeli elnöke beszédében az akkori történések, és az eltelt 90 esztendő fájdalmairól szólt: - Trianon emléke fájó pont ma is, egy példátlan méretű megalázása, megcsonkítása a magyar nemzetnek.
 Rámutatott, hogy egy fontos alapigazságról nem feledkezhetünk meg- csak akkor győzhetnek le bennünk, ha mi magunk is feladjuk a harcot. Vagy mi magunk teremtjük meg az évtizedek alatt a saját, belső Trianonjainkat.
Példaként említette többek közt a vészesen fogyó népességet, a honvédelmet, gazdaságunkat, az identitástudatunkat... ha megvizsgáljuk, rádöbbenünk- ezek mind felérnek egy magunk által megteremtett, újabb Trianonnal.
Beszéde ezen részében külön kiemelt hangsúlyt kapott a honvédelem, amely az ország szuverenitása szempontjából az egyik legfontosabb tényező lehetne, de korántsem az...
Külső példaként a szlovákokat említette, majd hangsúlyozta, ők is élő példaként említhetők- soha nem várhatjuk el Trianon kapcsán, hogy az országrészeinkhez jutott államok önként igyekeznek megoldani a problémákat.
- Erre az elmúlt 90 év során sem volt példa. Csak önmagunkra számíthatunk!- summázott Győrffy-Villám András, majd emlékező gondolatai végén kitért a megváltozott politikai viszonyokra, amely közel két hónapja reményre jogosít: - Április 11- ike óta valami új időszámítás vette kezdetét. Új kormány- új lehetőséghez jutott a magyar nemzet. Élnünk kell vele, a saját, belső Trianonjainkat oldhatjuk meg- szólított fel a szónok, végül büszkeségének adott hangot, hogy tapolcai polgár lehet. Ennek egyik fő oka, hogy városunkban méltóképpen ápolva van Trianon emléke. Beszéde végén elmondta- szeretné, ha a főváros is követné a tapolcaiak példáját.
Sajó Sándor: Trianon című művét Szabó Ábel középiskolás tanuló szavalta el, utána Sólyom Károly alpolgármester és vitéz Győrffy-Villám András kötötték fel az emlékműre a nemzeti színű szalagot.
Vikidál Gyula sokak számára az István, a király című történelmi rockopera Koppányaként ismerős. Ő maga "konzervatív gondolkodású, nemzeti érzelmű, hazáját, és hazája történelmét szerető, egyszerű ember"- nek tartja magát. A Trianoni Megemlékező műsor közreműködőjeként emelte a rendezvény színvonalát.
Az elszakadt nemzetrészekre emlékeztek a történelmi egyházak képviselői is- Szabó Emőke református lelkész és Csere Sándor kanonok-plébános is.
A rendezvény záróakkordjaként a Tapolcai Kamarakórussal közösen a Szózat éneklése, majd az emlékezés gyertyáinak, mécseseinek elhelyezésével ért véget az idei Trianoni Megemlékezés.
A Köztársaság téri megemlékezés résztvevőiként működtek közre a Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület tagjai is.
Vikidál Gyula személye, hangja emelte a Trianoni Megemlékezés színvonalát.
A történelmi egyházak is emlékeztek a kilencven évvel ezelőtti sorscsapásra, a trianoni békediktátum aláírására, nemzetünk fekete napjára.
Sokan emlékeztek- Tapolca méltóképpen ápolja Trianon emlékét, ami példaértékű. A Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület mellett, városunk vezetői, önkormányzati képviselői, és polgárai- korra való tekintet nélkül- is részt vettek.
Sajó Sándor: Trianon
Trianon!
Kik itt most búsan, csüggedezve járnak,
E félig élők, félig síri árnyak,
Az embertölgyek, kínban sorvadók,
Kik rothadozva siratják a multat,
E gyermekbimbók, sírba hervadók,
Kik mosolyogni még meg sem tanultak,
Kik nem tudnak már, csak sóhajtani:
Mind, mind Trianon áldozatai.
Trianon!
A végzet szól, és lelkendezve mondja:
Megyünk mi még ama Trianonba!
Ki ott dőzsöl most vad gőgben buján,
Ott messze, túl a germán óriáson:
Hajh, számadásra vonja még Turán
És felmutatja, mi van itt rováson!
Nyugatra zúdul Napkelet fia:
Ott él az átok,- meg kell halnia!
Trianon!
E szó vijjog, mint gyásztenger sirálya,
Körmét mint karvaly agyba, szívbe vájja,
Ma: szenvedésben vergődő fohász,
Sorvasztó szégyen, sápasztó gyalázat,
De holnap, - holnap dacra lángolás,
Melytől keservünk rettenetre lázad,
És bosszú, melyben nem irgalom, -
Én népem készülj! ... Jelszó: Trianon.
/1921/
Fotókért köszönetünket fejezzük ki Sajcz Gábornak /FamArt Kommunikációs, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft./.
| |
