|
 Tapolca- 2010. szeptember 23.-
Mire jó egy kiállítás? Például arra, hogy tehetséges emberekkel, azok
munkáival, vagy gyűjteményével ismerkedhessünk meg. A Tanúhegyek Egyesület
szervezésében a Batsányi János Művelődési és Oktatási Központ adott otthont
Hosszuné Tölgyes Ilona és Hosszúné Pál Andrea szemet gyönyörködtető keresztszemes goblein, illetve
Zentai Gábor népszerű miskakancsó kiállításának.
 A szép számú érdeklődőt, amely
településünkön- sajnos- nem jellemző, elsőként Nagyné Szűcs Klári igazgató
asszony köszöntötte, majd átadta a szót dr. Papp Zsuzsanna textiltervezőnek,
radiológusnak, aki elsőként a miskakancsók eredetéről szólt a hallgatóságnak,
majd méltatta Zentai Gábor gyűjteményét. A nyugalmazott intézményvezető 20 éve gyűjti ezeket a gyönyörű
ólommázas cserépkancsókat. Ma már közel 150 darabot számlál a kollekciója, amely kiállításra
érdemes. Ez a harminchatodik kiállítás, melyen közel 100 db látható.
 Magángyűjteménye tárolására külön garázst
bérel. Szeretné, ha méltó helyen, egy állandó tárlat keretén belül
lehetne a jövőben gyönyörködni ezekben az értékes darabokban. Ahogy Zentai Gábor lapunk
kérdésére elmondta, a Tapolcán kiállított miskakancsók összértéke meghaladja a 1.5
millió forintot.
Dr. Papp Zsuzsanna, talán nem
véletlenül, megnyitójában hangsúlyozta, hogy a gobleinek közelebb állnak a
szívéhez. Itt is visszanyúlt a múltba, egészen a névadóig, majd részleteiben
szólt az öltések fajtáiról, hozzávaló eszközökről, és nem utolsósorban a két
kiállító hölgy- anyós és meny- műveiről… honnan-hova lehet eljutni ezen a téren
is.
 Hosszuné Pál Andrea 1991-ben
került Tapolcára. Eredeti szakmája porcelánfestő. Ezt a munkát nem tudta
vállalni kisgyermekei mellett.
Ezért a gyerekek iskolába
kerüléséig hímzéssel töltötte az üres perceit. Véletlenül a kezébe került egy
keresztszemes újság, amiben terítők, párnák voltak gyönyörűen elkészítve. Pár próbálkozás
után jöhettek a művek. Mindegyik egy új kihívás az ember számára. Állandóan tanul
az ember és fejlődik. Ez az alkotások tüzetes megnézésekor vehető észre. Évente
két gobelinre van ideje, amiket szeptembertől tavaszig szokott megvarrni.
 - Van, amelyik egy hónap alatt el
is készül, némelyik „pihen” egy picit. Varráskor az ember kilép az őt körülvevő
környezetéből, és teljesen kikapcsol. Ez nagyon hasznos a mai rohanó világunkban. A család már hozzászokott ehhez a
különös hóborthoz. A fiam mondta nem is olyan régen:"- Anya, lassan vissza
kell „vonulnod”, mert már nincs hely a képeknek!" Milyen igaza van, csak ha belekóstol
az ember, utána már nem tudja abbahagyni. Benne van a zsigereiben- magyarázta
Andrea.
 Az anyós- Hosszuné Tölgyes Ilona tapolcai
születésű, itt járt iskolába és élte az emberek hétköznapi életét. Nyugdíjba vonulása után több szabadidővel
rendelkezett.
Mindig is szeretett kézimunkázni.
Menyétől, Andreától látta a keresztszemes goblein hímzést. A megvarrt művek
annyira megtetszettek neki, hogy Ő is megpróbálkozott velük. Azóta, ha van pár szabad perce,
már jár a keze.
A kiállítás színvonalát a
Járdányi Pál Zeneiskola növendékeinek előadása színesítette.
A tárlat október 10- ig
tekinthető meg- munkanapokon: 9-15 óráig. 
Az Erdélyből származó ökrös-szekerek, a székelykapu és a csuhéfigurák is helyet kaptak a miskakancsók között. 
Zentai Gábor- kezében két legkedvesebb miskakancsójával.          Gobleinek... gobelinek... amikor beléptem a terembe, megkérdeztem az intézmény egyik dolgozójától: -Fotó kiállítás lesz?:
A látvány önmagáért beszél. Az intézmény dolgozói és vezetője /balról a harmadik- Nagyné Szűcs Klári/- rajtuk nem múlik a művelődési ház jövője. Ismét egy színvonalas rendezvénynek adott otthont az objektum.
| 
