|
 Tapolca- Rohanó világunkban, amikor csökkenő tendenciát mutat hazánkban
is az átlag-életkor… az 55 esztendő hallatán is bólogatunk. Képzeljék el, ha ez a szám nem életkort jelent, hanem egy osztálynak az
55 éves találkozóját. A tapolcai Varjú Fogadóban gyűltek össze azok a hölgyek és urak, akik
1955- ben- településünkön elsőként- érettségizhettek. Ők voltak a Tapolcai „Bacsányi
János” Általános Gimnázium első érettségiző növendékei. Sajnos, 2010. október 2- án már nem volt teljes az osztálylétszám… A bensőséges rendezvény előtt a két főszervezővel-, Nagy Máriával és
Barcza Gézával beszélgettem.
 - Nagy Mária vagyok, én is az
1955- ben- Tapolcán- érettségizett lányok egyike voltam. Itt tanultam, szép
emlékek fűznek ide, munkahelyem és családom is Veszprémhez köt, ott élek. Ötévente szoktuk megrendezni az
osztálytalálkozóinkat, akkor még a jelenlegi Varjú Fogadóval szemben található
iskolánkban. Azóta az intézményt átvette az egyház, a tablóink is átkerültek a
Batsányi János Gimnáziumba- nagy tiszteletben tartanak bennünk, mint a
település első érettségiző osztályát. Az 50 éves találkozón az Igazgató asszonytól
még Emléklapot is kaptunk! Végül úgy határoztunk, hogy az
iskolánkkal szemben található Varjú Fogadóban tartjuk az összejövetelünket.
Vannak olyanok, akik még így sem tudnak eljönni… de döntő többségében
tiszteletüket teszik a meghívottak. Jól érezzük magunkat-, nézegetjük
a régi tablókat, az előző találkozók felvételeit, felidézzük a régmúlt idők
kedves, olykor fájó emlékeit.
 Amikor mi kezdtük a középfokú
tanulmányainkat-, emlékezik vissza komoly tekintettel Mária- még ping-pong
asztalon, vagy téglákra rakott deszkákon tanultunk. A tanáriban is ócska
asztalok voltak, rozoga székeken ültek a pedagógusaink. Derékig érő gaz az udvaron, romos
állapotok uralkodtak… hiszen annak idején a zárdát is bombázták. Mi a két alsó osztályban voltunk,
utána kezdték el a felső részt is rendbe tenni. Lehetett volna lehetőség arra
harmadiktól, hogy koedukált osztályban folytassuk, de kitartottunk a külön fiúk
/4.A/ és külön lányok /4.B/. Ennek ellenére nagyon jó viszonyban voltunk. Mikor
mi írtunk dolgozatot, a fiúk izgultak értünk, de fordítva is működött a dolog.
A mai napig ápoljuk ez a jó viszonyt, élő példa erre, hogy minden találkozót
együtt ötévente Barcza Gézával. Nagyon élvezzük ezeket az
összejöveteleket… sokat emlékezünk, nevetünk… és sírunk is- fejezi be válaszát
Nagy Mária, majd kis idő elteltével Barcza Géza veszi át a szót:  - Ahogy
szervezőtársam is utalt rá, mi voltunk Tapolcán az első érettségiző osztály.
Külön a fiúk és a lányok. Azért alakult így, mert már általános iskolában is
külön tanult a két nem. Osztályonként 33-34- en
indultunk, de 24-27- en érettségiztünk. Sokan visszamentek Sümegre. Oka: amikor
Tapolcán beindították a gimnáziumot, Sümegen nem indítottak új évfolyamot.
Közben mégis kiharcolták a folytatás jogát, akkor mentek vissza tőlünk. Ebből
adódott, hogy lecsökkent az osztály létszáma. A születés mellett a halál is
része életünknek. A fiúk közül már 18, a
lányoknál 8 osztálytársunk nincs már az élők sorában.
Az 50 éves-jubileumi-
összejövetelünkön úgy döntöttünk, hogy évente is rendezünk ilyen találkozót,
amit Szarka Gizella szervez… a mienk-Gézával- marad az, amelyet ötévente
tartunk! Tanáraink közül, kedves
osztályfőnökünk- Grábics Frigyesné /sz.:Soós Éva/ most is a körünkben van.
Azonban annak idején elköltözött Győrbe, helyét Bertényi Istvánné vette át.
 - Mi a program?
- Délelőtt itt, a Varjú Fogadóban
gyülekezünk, majd a volt iskolánknál elhelyezzük a kegyelet koszorúját, elhunyt
osztálytársainkra és tanárainkra emlékezve. Utána ebéd, majd kötetlen beszélgetés.
Felidézzük a több mint fél évszázaddal ezelőtti emlékeket… néhány percre jó
lesz megint diának, fiatalnak lenni… További fotók a rendezvényről:
Előkerültek az Emléklapok, a megsárgult, régi és az újabb fotók is. 
Voltak mosolyt, de könnyeket fakasztó pillanatok is az 55 éves érettségi osztálytalálkozón. 
Az emlékek felidézése, az emlékezés koszorújának elhelyezése után, a gasztronómia örömeinek hódolhattak a megjelent "vén" diákok. 
A lányok tablója, a fotó felső részén látható az akkori, egyszerű kitűző, amely hirdette az 1951-55- ös- első- érettségiző évfolyamot. 
A fiúk tablója- számukra emlék, a ma nemzedékének már... és még- élő történelem. 
Háttal az egyik főszervező- Nagy Mária, a fotó jobb oldalán Grábics Frigyesné /sz.:Soós Éva/ az akkori osztályfőnök. 
A megújult iskola, falai közt végeztek településünk első érettségiző diákjai. 
Volt, akit elkísértek a családtagok is. Budapest XVIII. kerületéből utazott Tapolcára, hogy láthassa volt osztálytársait és osztályfőnökét Kiss-Bálint Józsefné /sz:: Nagy Margit/. Az alsó, jobb oldali fotón látható fia- Zsolt és neje- Betti. 
Együtt a "csapat". 55 esztendeje a háttérben lévő iskolai falai között tettek sikeres érettségi vizsgát a fotón látható Hölgyek és Urak. Megemlékeztek az elhunytakról is. A fotó jobb szélén látható Barcza Géza, aki az osztálytalálkozó egyik főszervezője volt.
|
