 Tapolca- Megdöbbentő számadat, hogy hazánkban 1 millió fölötti kóbor
kutyát számlálnak. Sajnos, már nagyon sok cica is erre a szomorú sorsra jutott.
Közülük a "szerencsésebbek" állatmenhelyekre, vagy ideiglenes
gazdikhoz kerülnek, de sokukat az utcán, erdőkben, egyéb helyeken éri el a
végzete. Dr. Ásványi Tamás tapolcai állatorvossal egy sorozatot indítottunk
útjára, amely ezt a kérdéskört feszegeti, és még sok egyéb állattartással
kapcsolatos miértre is választ fogunk kapni.Előfordul négylábú kedvenceink esetében, hogy nem igazán tudjuk eldönteni, vajon melyik családtagot fogadta el falkavezérnek? A másik dilemma, hogy meddig engedhetjük, vagy egyáltalán magára hagyhatjuk-e gyermekünket és kutyánkat? Dr. Ásványi Tamás válasziból ez is kiderül.  - A falkában élő állatokban kialakult egy hierarchikus sorrend, közülük kerül ki a "főnök"- a többi tag alá van rendelve. Egy egy természetes folyamat, nem csak a kutyák, hanem minden csoportban élő állatfaj esetében. A legerősebb, legdominánsabb minden esetben a falkavezér. Ennek az a magyarázata, hogy a legjobb géneket örökítik az utódokra, hogy az adott állatállomány képes legyen az időjárás és a környezet viszontagságaival a lehető legoptimálisabb módon megküzdeni.
Amikor az ember háziasította a kutyákat, egyúttal ki is szorította őket az eredeti környezetükből. Ennek ellenére bennük maradt a genetikai modell. Hiába élnek együtt velünk, akkor is egyfajta falkaként kezeli a szűkebb környezetét. A családtagok közül fogja kiválasztani azt a domináns egyedet, személyt, aki attól a perctől az ebünk számára falkavezérnek minősül. Amennyiben nagyobb egyedekkel él együtt, a legtestesebb, legerősebb hangú embert, vagy aki a legtöbb törődést mutatja felé, sok időt tölt el vele... azt választja ki. Azokkal, akikkel kevesebbet találkozik, minimális a kontaktus köztük, igyekszik egyenrangú félként társulni hozzá. Gyerekek esetében, ahol kisebb magasságról és testtömegről beszélünk, és hangfrekvenciájuk és eltér a felnőttekétől... nos, ilyen esetben bepróbálkozhat a kutyánk. Azért fordulhat elő, hogy olyan sérüléseket okoznak a gyermekek testrészein, legfőképpen a kezükön. Egyébként négylábú családtagunk is egy akklimatizálódási folyamat részese, ugyanis ilyenkor keresi a helyét ebben a kis populációban, az ő falkájában. Kutyánk a gyermeket nem alá- vagy fölérendeltként, hanem mellérendelt egyedként kezeli.  - Lehet-e egészséges egyensúlyról beszélni gyerek és kutya esetében?
- A magyarázatot illetően visszautalhatok az előző kérdésben adott válaszomra. A gyermek nem minősül kifejlett emberi egyednek, hiszen még cselekedeteiben is bizonytalan. Ezt a labilis állapotot a jószág megérzi, ebből gondolja, hogy mint domináns, felül tud kerekedni rajta. Így akár támadásig, kisebb-nagyobb sérülésig is fajulhatnak a dolgok.
A másik nyomós ok, hogy a gyermekek hangfrekvenciája a kutya számára irritáló, mert sokkal érzékenyebb, kifinomultabb hallással rendelkeznek, mint mi, emberek.
Megfigyelhető, hogy gyereksírás esetén azonnal felkapja a fejét, majd feszülten figyel a hang irányába, míg egy felnőtt bariton esetében nincs különösebb reakciója. Ritkán fordul elő, hogy egy ereje teljében lévő embert úgy támadjon meg egy kutya, hogy annak halálos legyen a végkimenetele. Ezeknek a baleseteknek- zömében- gyermekek, idősebb emberek, nők a szenvedő alanyai. Oka, hogy házi kedvencünk ezeknél az egyedekkel szemben elveszíti a félelemérzetét, majd feltámad benne a régi ösztön... addig kínozza, harapja, marja áldozatát, amíg életfunkciót tapasztal nála. - Magára hagyhatjuk gyermekünket a négylábú családtaggal?  - Amikor egy szülő magára hagyja gyerekét a kutyával, akkor valószínűsíthető, hogy már egy annyi idős gyerekről van szó, akit már "kettesben" lehet hagyni a jószágunkkal. Saját példával élve. Nyolc esztendős a kislányom, de még az aránylag kis termetű spánielemmel sem merném magára hagyni. A gyerekek veszélyérzet- küszöbe még alacsonyabb szinten mozog, mint a felnőtteké. Ennél fogva, játékból és akarata ellenére is olyan fájdalmat okozhat a kutyusnak, amely- esetleg- agresszivitást vált ki a jószágból.
Összefoglalva: egy gyerek kb. 14 éves korától ott maradhat "kettesben" a kutyájával... de ebben az esetben sem árt még az elővigyázatosság!
|
