 "Mivel előszót írok, nem önéletrajzot, álljon itt egy bölcsészkari- folyosói- párbeszéd:- Mit olvasol mostanában?- Poppert.- Poppert? De hiszen az nem tudomány!Elfogadom,
sőt örülök neki. Nincs túl jó véleményem az akadémiai tudományról. Az
én valódi iskoláim, mestereim máshol voltak találhatók"- írja Popper Péter: Lelkek és göröngyök című könyvének Előszavában, e művéből fogok idézni a következő hetekben, hónapokban.2010.
április 16- án eltávozott hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa,
írója, pedagógusa, de írásai megmaradtak az utókornak.
"Lelki egyensúlyunk szempontjából már nehezen elviselhető intenzitású pillanatnyi vagy hosszabb ideig tartó érzelmi feszültségek jelentik a legnagyobb veszélyt.
Ismételjük: az emberi élet teljességéhez hozzátartoznak a mélyen átélt érzelmek és indulatok. Elborzasztó látvány egy állandóan higgadt, szenvtelen ember, aki soha nem adja jelét örömének, bánatának, szeretetének, féltésének, haragjának, megelégedettségének. Az állandó szenvtelenség- ami nem egyszer a beszédstílus monotóniájában, a mozdulatlan, színtelen hangban is megnyilvánul- vagy az érzelmi sivárság jele, vagy pedig arról tanúskodik, hogy valaki fél a saját érzelmeitől, igyekszik azokat elfojtani, önmaga és mások előtt leplezni.
Amikor az érzelmi feszültségek csökkentésének lehetőségeivel foglalkozunk, nem érzelmi életünk elsivárosítása , hanem éppen gazdagítása a célunk. Az érzelmi élet elszegényedését ugyanis az is előidézheti, ha egyetlen érzelem, indulat vagy szenvedély eluralkodik rajtunk, hosszabb vagy rövidebb ideig kizárólagossá válik,, elfedi lelki életünk egész horizontját, s elnyom minden más érzelmi, hangulati reakciót. A túlfokozott érzelmek által előidézett egyoldalú feszültségek oldásáról lesz szó a következőkben.
Egészséges embernél viszonylag ritkán fordul elő, hogy egyetlen érzelem, hangulat, szenvedély tartósan uralja az egész pszichikumot. A kórosan felfokozott féltékenység, a fóbiás félelmek stb. a pszichopatológia birodalmába tartoznak, és feltétlenül pszichoterápiás, esetleg gyógyszeres kezelést igényelnek. Ilyen esetekben önmagunkkal és környezetünkkel szemben is kötelességünk a pszichiátria, a klinikai pszichológia segítségét kérni. Ennél jóval gyakrabban fordul elő azonban, hogy egy-egy esemény, átélt helyzet nagy intenzitású érzelmeket, indulatokat, hangulati életünk szélsőséges megingását váltja ki belőlünk. Ezek az érzelmileg túlfokozott állapotok általában rövid ideig tartanak, és néhány perc, óra vagy nap alatt lezajlanak. Ha azonban hajlamosak vagyunk pillanatnyi szélsőséges érzelmi reagálásra, akkor napi életükben túlságosan gyakran következnek be ilyen pillanatok: amikor gondolkodásunk beszűkül, önkontrollunk csökken. Olyan kijelentésekre, cselekedetekre ragadtatjuk magunkat, amelyeket később megbánunk- s most már a lelkiismeret-furdalás kezd gyötörni.
A végeredmény állandóan hullámzó túlizgatottság, önmagunk és környezetünk számára nehezen elviselhető feszültség lesz." /Popper Péter: Lelkek és göröngyök- 54-55. oldal/ |
