 "Mivel előszót írok, nem önéletrajzot, álljon itt egy bölcsészkari- folyosói- párbeszéd:
- Mit olvasol mostanában?
- Poppert.
- Poppert? De hiszen az nem tudomány!
Elfogadom,
sőt örülök neki. Nincs túl jó véleményem az akadémiai tudományról. Az
én valódi iskoláim, mestereim máshol voltak találhatók"- írja Popper Péter: Lelkek és göröngyök című könyvének Előszavában, e művéből fogok idézni a következő hetekben, hónapokban.
2010.
április 16- án eltávozott hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa,
írója, pedagógusa, de írásai megmaradtak az utókornak.
"Az ember nem tulajdon!
A másik ember teljes birtoklásának
kölcsönös vagy egyoldalú igénye talán élvezetes egy szerelem kezdetén.
De tartós együttélés során kötelékké, húsba vágó bilinccsé válhat.
Megalázza mindkettőjüket. Az egyikből rabtartó, fegyőr válik, titkolt
belső bizonytalansággal és szorongással, öröké gyanakvó és vádaskodó
féltékenységgel.
A féltékenység mélyén mindig
kisebbrendűségi érzés húzódik meg: másokkal összehasonlítva csak
alulmaradhatok. "Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül!"- ezt próbálja
rákényszeríteni a másikra. Akit pedig rabságban tartanak, azt
folyamatosan megalázzák. Megalázza a bizalmatlanság, szuverenitásának
folytonos megsértése. Végül lázadozni kezd az ellen, hogy tulajdonként,
birtokolt tárgyként bánnak vele, s néha épen ez a lázadás hajtja
hűtlenségbe. A birtoklásra törekvő néha agresszív és durva, néha azonban
könyörgő alázatossággal, önsajnálattal próbálja zsarolni a másikat. Mit
is mond Melinda az eléje térdelő Ottónak a Bánk bánban?
Így szokás ez minálunk.
Aki itt letérdel
Az vagy imádkozik, vagy ámít!
A levél lehullhat, az ág letörhet, csak a gyökerek maradjanak épek.
A mai közhangulat megveti a
kompromisszumokat. Legalábbis szavakban. A kompromisszumban
gerinctelenséget lát. Ne higgyük el. Kompromisszumok nélkül nem lehet
együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom. Az
együttélésben a kompromisszum alkalmazkodást jelent. Lemondást némely
saját vágyunkról, igényünkről a másik kedvéért. E nélkül nincs közös
élet. A kérdés tehát nem az, hogy hozzunk-e kompromisszumokat vagy ne,
hanem az, hogy a kapcsolat megtartása megéri-e a kompromisszumokat? Hol a
határ? Ott, hogy soha nem szabad olyan kompromisszumokat vállalni,
amelyek létezésünk, személyiségünk gyökereit sértik meg. Van néhány
olyan érzelmi, erkölcsi, meggyőződésbeli és életvezetési igény, amelynek
gyökér szerepe van az életünkben: velük kapaszkodunk a szilárd talajba,
rajtuk keresztül újul meg napról napra az életerőnk. Ezeket nem szabad
bántani. A többi nem lényeges." /Popper Péter: Lelkek és göröngyök- 87-88.o./
|
